Én ma újravizionálós szabadnapot tartok pipikkel meg (pillanatnyilag éppen) a pingrongi csata problémáival. Chu Gui Hong már csúnyán megy lefelé a többször is emlegetett megszállottsági spirálon, ebből még nagy bajok lesznek.
otthoncsücsü kategória bejegyzései
13/115 – Dekorelem
Hajat mostam-robbantottam, aztán kicsíptem magam, mint Szaros Pista Krisztus nevenapján többé-kevésbé ember elé való hacukába cibáltam magam, a folytatásban pedig még felhajigálok ide-oda néhány további fényfüzért meg más dekorelemet.
A lakás továbbra is fut, én meg hagyom neki, hadd fusson. A Megváltó ugyan istállóban született, nem disznóólban, de kicsire nem adunk.
13/110 – Földig
Ma egy rövid kirándulást leszámítva (a trafikba mentem, nem tovább) megint egész nap itthon lébecolok, ezúttal ráadásul egy földig érő klepetyusban, amit a Sellpy nevű bűnbarlangból szereztem, és mivel nem tudtam előre felpróbálni, nem tudtam róla azt sem, hogy húsz centivel magasabb nőkre volt kitalálva.
Innentől többféle lehetőségem van a jövőre nézve: vagy felhajtom, vagy elajándékozom, vagy pedig csak vigyázok magamra, hogy ne essek pofára benne, amint éppen újabb adag ágyneműt passzírozok a mosógépbe. Az elmúlt időszakban rengeteg olyan wuxia-sorozatot néztem, amelyekben ehhez hasonlatos hosszúságú ruhadarabokban nemhogy probléma nélkül jártak, de kardoztak és rugódoztak is bennük, szóval remélhetőleg én is eljutok benne baleset nélkül a mosókonyháig meg vissza.
A wuxia-sorozatokról amúgy valószínűleg írni is fogok közelebbről, mert nálam mindenből esszé lesz vagy párnahuzat, és ezekből a párnahuzat kicsikét nehezen menne. Bár, ha meggondolom…
Adventi dekkolás 2025/4 – Kuckó
Újrahúztam az ágyneműt a Bűnök Barlangja futonján, és igen erős késztetésem van, hogy be is vackoljam magam. Nyugtassatok meg, hogy ilyesmit délután fél hatkor sem teljesen erkölcstelen elkövetni.
Hugónak, az őrgrófnak bezzeg nincsenek efféle skrupulusai, de neki semmivel kapcsolatban nincsenek, úgyhogy az ő véleményére amúgy sem adnék.
13/87 – Húr
A mai napomat stabil oldalfekvésben töltöttem, mert a húrt lehet ugyan feszegetni egy ideig, de aztán egyszer már nem. Mivel a nyafogóruhámat és dögölészőzoknimat, valamint kicsiny és zsúfolt szobámat már rühelletig ismeritek, mostanáig vártam arra, hogy feljöjjön hozzám valamék gyógycica, de azok szartak rám, úgyhogy az imént lementem egy csésze teáért, és lőttem nektek róluk egy fotót arról, amint nekik bezzeg semmi bajuk.
13/54 – Szabadpéntek
Ilyen se volt még szeptember eleje óta, úgyhogy ennek örömére csalok egy nagyot: van egy fölös fotóm múlt vasárnapról, amit nem használtam fel még sehová, úgyhogy nesztek.
Most természetesen még afféle itthoni lipityánkában nyomom, és próbálom rávenni magam, hogy kezdjek bele valami rendezésbe vagy takarításba vagy mibe. Mindeközben a makkák további ismerkedős programokat tartanak, esetenként morgással.
Remélhetőleg kialakul majd valamiféle modus vivendi, mert jelenleg azért akad a házban némi stressz…
13/36 – Zongora
Nekem ma rádióban lett volna fellépésem, de kénytelen voltam lemondani, mert a hangom olyan, mint a repedt fazéké, és még mindig rettenetes recsegős köhögéseket szórok a világba. Épp ennek megfelelően is nézek ki, úgyhogy nem kell magyaráznom, miért küldöm be magam helyett Csülök Urat, ő most is faszagányosan fest.
Csülök Úr amúgy szintén nem túl boldog, merthogy be van zárva a nappaliba, a következő órákban ugyanis népek fognak betolongani a pincébe, hogy elfuvarozzanak onnan egy zongorát, amit ideiglenesen szállásoltak el nálunk. Már nem emlékszem, hogy ez tizenöt vagy húsz éve volt, de ezúttal szentül ígérték, hogy ma elviszik. Mingyá. Nemsokára. Szinte azonnal.
(Állítólag a szállítók eltévedtek Szentendrén. De mingyá megérkeznek. Szinte rögtön. Majdnem most.)




















