RSS

otthoncsücsü kategória bejegyzései

9/362 – Értelem és érzelem

Jól nézzétek meg most a fejemet, mert sose két hónap múlva látjátok újra ilyen állapotban. Fél tízre fodrászhoz megyek, juhé.

Az “utána” az, ami még kérdéses, mert elsejéig szabadságot adtam magamnak a munkahelyi izémizékből (leszámítva néhány levelet, amit még el kell lőnöm ilyen-olyan irányokba), és az értelmes feladat ennek a gatyába rázása lenne,

viszont sokkal nagyobb vonzalmat érzek aziránt, hogy beizzítsam Eriket, és belefeküdjek egynémely anyagokba.

Merthogy én, rút szibarita váz, megint szereztem egy kis homokot a Szaharába.

Igaz, terveim szerint ezzel be is fejeztem az idei naptári évre. Van itthon minden, csak győzzem feldolgozni.

Na szóval még nem tudom, milyen irányba fogok elfittyenni, amikor hazaérek a szépészetről, de tulajdonképpen, ha jól meggondoljuk, Jane Austennél is boldog lett a regény végére mind a két nőszemély, úgyhogy talán valójában nincs olyan, hogy egyetlen üdvözítő megoldás.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/30 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

Eská 9/48 – Szatyor, felpimpelve

Nahát, milyen nyüzsinapot csináltam én mára magamnak, el se hiszem. A Bűnök Barlangja már igencsak megérett a takarításra, úgyhogy nekiláttam, a tárgyak ide-oda huzigálása közben pedig egyszer csak előbukkant ez a barátságos háncsszatyor:

Valójában ő már évek óta nem volt “kijárós szatyor”, horgolások laktak benne meg effélék, és ugyan nem emlékeztem, miért rekkentettem el a polc mélységeibe, de most, hogy megláttam, egyrészt rájöttem, hogy a) hát persze! valahol a ráncigálások közepette leszakadt a középső pompon fele, így innentől már kishibás-javítandó darabnak könyveltem el, b) igazán ideje lenne nemhibás-javított darabot csinálni belőle, olyat, amit nem kell polcok mélyén rejtegetnem. (Bár a házból valószínűleg így sem viszem ki.)

Mekkora szerencse, hogy ez a kupleráj kreatív műhely mindig tele van egyszer-kelljen-s-jó-ha-van aprószarral kincsecskékkel, elég volt kiborítanom néhány dobozomat:

A félig leszakadt pompont óvatosan leoperáltam (a többit nem), majd a folytatásban a Technokol Rapidra és a vakszerencsére rendkívüli szín- és formaérzékemre bíztam magam. Most mit magyarázzak rajta, csak raktam, mint bolond a talicskát.

Tadáá!

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/28 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

Eská 9/47 – Három a…

…zigazság, de ez ebben az esetben még annyira sem igaz, mint egyébként. Igaz, hogy ennek már harmadjára ugrom neki (lásd itt és itt), de szerintem még lesz belőle.

Az a kedves jó macskamászóka, az. Még mindig roppant népszerű, sőt,

Maci ezen szokta eljátszani, hogy ő egy icipici cica. A helyzet viszont a szokásoknak megfelelően ezúttal is tarthatatlanná vált, úgyhogy kivártam, amíg Maci valahol másutt helyezi aluvóra hájas valagát, és kihurcoltam a mászókát a teraszra.

A felszerelésem egyre jobb. Ezúttal már imbuszkulcsot sem kézzel használtam, mint az állatok, hanem a fúrógépet vetettem be, awww.

Ennélfogva a szintidőm is egyre jobb, már két órán alul vagyok vele.

Nyilván be fog menni a helyére, de a RK-nak kellően fenyegető hangsúllyal azt mondám, ez addig nem történik meg, amíg a nappali nincs kiporszívózva. Úgyhogy én most éppen a Bűnök Barlangjában heverészem, lentről meg porszívózúgás hallatszik.

A fenyegető hangsúlyaim is egyre jobbak, úgy tűnik.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/28 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

9/359 – Antikvár

Ha nem lenne ez a hülye blog, még mindig hálóingben üldögélnék a vetetlen ágyban, és egy antikvárius tumblerét olvasgatnám, ahová tök véletlenül keveredtem oda. Szerintem adjunk hálát annak, hogy van ez a hülye blog, legalább lezuhanyoztam meg felöltöztem, mielőtt visszaülök ugyanoda, és feltehetőleg ugyanazt csinálom továbbra is.

Kicsit nyomott vagyok, no.

És jómagam is meglehetőst antikvár darab. Bár nem azért vagyok nyomott.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/27 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

9/358 – Szussz

Csak lehuppantam egy percre, ma takarítás és más effélék napját tartom.

Oké, a scali kenyér épp túljutott a második kelesztésen, mehetünk.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/26 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

Eská 9/44 – Cipőspolc

Hát kérem én csináltam egy ilyet:

Mégpedig így, ni:

Ezúttal sem vagyok teljesen elégedetlen.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/25 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

9/357 – Lép

A mai nap úgy kezdődött, hogy fél négykor frisszen és capkodószan felébredtem, fogat mostam, kávéztam, majd jobb híján bevonultam a vendégszobába rákenni egy újabb réteget a háromnegyedkész új projektemre (tessék kivárni, majd gyün, valószínűleg ma, legkésőbb holnap). A RK már napok óta küszködik az isiászával, úgyhogy gondoltam, csendben leszek, mint egy kisegér: nem zajongok, nem lámpázok a szemébe, és egyáltalán, próbálok úgy viselkedni, mint egy igenigen rendes feleség. Ennélfogva nem gyújtottam villanyt az emeleti folyosón, úgyis tudom, hol vannak a bútorok, sőt, bármi nehezen hihető, azt is tudom, hol a dzsuva, amit ki kell kerülni. Szóval felkentem a szükséges rétegeket, leoltottam a benti lámpát, majd kiléptem a folyosóra, becsuktam magam mögött az ajtót, és elindultam egy újabb kávé irányába. A következő pillanatban ráléptem valami puhára, ami elvisította magát, majd lerohant a lépcsőn, pontosabban két izé rohant le a lépcsőn, pedig csak egy visítós puhaságra léptem rá.

Mire leértem a konyhába, már nem lehetett megállapítani, melyik macskára léptem rá, mert mindketten sértett és felháborodott tekintettel fixíroztak az asztal alól. Fő gyanúsítottam ugyan Poci (ő szokott olyanokat, hogy elomlóan és bármiféle közlekedésre fittyet hányva elterül valamelyik szőnyegen, aztán vagy átléped, vagy megsimogatod, de ő nem megy el onnan, toll mindenkinek a fülébe), de azért biztosra mentem, és jutifalattal csillapítottam a zaklatott makkák lelkét. Az enyémre is kellett volna valami (marha hangos visítás volt), de egyelőre megnyugtattam magam azzal, hogy legalább a RK nem ébredt fel, ez is valami. Második kávé viszont nem kellett, és ezt is az “ez is valami” kategóriájába soroltam.

Jelentem, amúgy mindkét macska jól van, egyikük sem mutat “ajvé, erre ráléptek” jeleket. Még én se, de hé, fiatal még a nap.

Azt viszont mindenképpen szeretném megjegyezni, hogy mostanra már tényleg elegem van a fűrészporból és a mázgálásból, úgyhogy feltehetőleg ma tényleg befejezem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/25 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

9/356 – Dörzs

Az egyetlen vigasztaló dolog, amit a hajammal kapcsolatban mondani tudok, az a jövő keddi időpontom a fodrászatban. Hétfőn persze meg kell járnom Esztergomot, szóval hiábaveszett fáradság lesz kiklopfoltatnom magam az évkezdetre, ha még előtte be kell rontanom teljes torzonborz pompámban, grr.

Most viszont beleugrom páros lábbal egy olyan tevékenységbe, ami dörzspapírt, fűrészgépet, fúrógépet és még ki tudja mit igényel, mert ha már lúd, legyen döglött. Roppantul szeretném már gatyába rázni az emeletet, és erre mindaddig esélyem sincs, amíg a vendégszobában ácsműhelyt üzemeltetek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/24 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

9/355 – Carpe diem

Dolgozok rajta, dolgozok rajta.

Valahol jobbfelől van egy kis csoki is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/23 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

9/354 – Hostel

Akkora ordas marhaságokat álmodtam össze az éjjel, hogy most is szédelgek bele. A RK meg egy csomó kutató társaságában elutaztam Berlinbe, ahol kivettünk egy komplett hostelt, és vacsora után gondoltam, járok egyet a környéken, de mire visszakeveredtem, tömegek hemzsegtek odabent, és akkora volt a zsúfoltság, hogy nem jutottam be a hálótermünkbe, úgyhogy visszabolyongtam a folyosókon, ahol az étkezőt éppen átépítették, és én kétségbeesetten próbáltam megtudni, hogy mi ez, miért, hol vannak a cuccaink, hol vannak a többiek, miként történhet meg ilyesmi. A kelletlen és nyűgös építőmunkások két kelletlen és nyűgös libához irányítottak, akik állítólag a direktriszek vagy mik voltak ott, persze kiderült, hogy mindketten magyarok (ez valószínűleg a tudatalattim realitásérzékének villanása lehetett, én még álmomban sem tudok németül), az egyik tipikus passzív-agresszív módon siránkozott és vádaskodott, közben meg folyton elbőgte magát, a másik meg simán csak tulokmód nem volt hajlandó értelmes beszélgetést folytatni, felváltva vigasztalta a másikat, és intézett hörgő kirohanásokat felém, hogy látta, mekkora koszt hagytunk magunk mögött, mire én, hogy ezt mind meg lehet beszélni, és mindent meg lehet oldani, de hol vannak a cuccaim, ja hát azokat elvitték, de hova, mondja meg nekem, hát azt most nem lehet, mert láthatom, mekkora felfordulás van itt.

Arra ébredtem, hogy dühös vagyok és fáj a fejem. Azóta már megittam két kávét, de még mindig nem vagyok teljesen magamnál, és lövésem sincs, mivel tudnék segíteni magamon. Amikor a világgal bajok vannak, az még hagyján, de amikor az ember saját fejében is ellenségek laknak, az már mindennek a teteje.

Ennél előnyösebb fotót pillanatnyilag nem tudok betenni magamról. Hálistennek délután háromra kozmetikushoz vagyok hivatalos, legalább kívülről ácsolnak majd valamit a fejemen, ha már belülről nem megy.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/22 hüvelyk blabla, nyár, otthoncsücsü

 

9/353 – Kukurikú

Helló, vasárnap. A szomszédban* másfél órája rikoltozik a kakas, és már a macskák is megkapták az első reggelijüket, úgyhogy akár blogolhatok is.

Lehet, hogy ma lemegyek a zsibire, és ha igen, akkor még írhatok arról is, de ez még a jövő zenéje.

* Azoknál, akiknek a kertjéből kábé nyolcszáz évvel ezelőtt átköszönt az ott kolbászoló helyszínelő rendőr a mi kertünkben kolbászoló helyszínelő rendőrnek, hogy “Hellóóó, hát ti is itt vagytok? Te, lehet, hogy ez ugyanaz a betörő volt?”. Ebben a pillanatban két dolgot értettem meg halálos pontossággal: a) ennek a településnek a térinformatikai rendszere egy összecammantott szarkupac; b) ezek a jagellók tutira nem fogják elkapni a betörőinket.

Jelzem, egyszer elkezdtem írni egy krimit, amiben bürgüncfalvi rendőrök balfaszkodtak, kábé egynegyedéig jutottam, aztán közbejött a zélet, úgyhogy valószínűleg sose jutok majd a végére, de ez nem is baj, mert minden megvan már a fejemben az utolsó jelenettel bezárólag, módszerek, alibik, nyomok, jelek, félrevezetések és konfliktusok, csak az indíték nem, és valamiért nem fűlik fogam ahhoz, hogy az indíték-nélküli-gyilkosság-amit-csak-azért-követ-el-egy-nagyon-okos-cihopata-hogy-ebből-lehessen-egy-krimi útra tévedjek.

 

9/352 – Párakapu

Úgy vártuk már az esőt, mint a messiást, de arról nem volt szó, hogy eső címén egy monstre párakapu kerül a fejünk fölé. Talán még annál is pocsékabbul vagyunk/vagyok, mint a száraz hőség idején. (Azért a többesszám, mert a RK sincs a topon, éjjel mindannyian zűrösen és hülyeálmokkal aludtunk, egy villám akkora durrpgással csapott le, hogy majdnem bepisilt az egész banda, Poci meg pláne ma már kétszer hányt. Igaz, utána mindig odament a tálkájához, és nézett rám, hogy esetleg adhatnék erre való tekintettel egy harmadik reggelit vagy mittomén.)

Mindenesetre a kertben a zöldek legalább úgy néznek ki, mint akik/amik örülnek. Egy kicsit.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/20 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

9/351 – Szélrózsa

Újabb szájbavert kánikulanap következik, bár elvileg estére már zivatarokat mondanak. Reményeim szerint csak az időjárás fog zavarogni, de nem vagyok túl optimista: anyósomék ma indulnak a tengerre három unokájukkal egyetemben, és már láttam efféléket, úgyhogy valószínűleg akkor tesszük mindenkivel (de főként magunkkal) a legnagyobb jót, ha ma nem kerülünk az útjukba. A távozások zűrzavara sosem kellemes, most sem az: tegnapelőtt este megdöglött a mosógépük, és apósomon kábé ezzel egyidejűleg tört ki a lázas tetyekvetyek azon változata, amikor az ember olyan piszlicsáré hülyeségekkel foglalkozik, amelyeknek semmi köze az utazáshoz. Úgyhogy volt itt már konzolfúrás a teraszárnyékolóhoz meg hosszú csiszolgatása tetőablakok rolótartóinak, és én még mindig Emese hátsó ülésén tárolom a kilenc darab lécet, amit az OBIban vettem tegnap. Az alvó oroszlánok bajszát sem érdemes vuzigálni, hát még azokét az oroszlánokét, akik nagyonnagyon ébren vannak, és a bipoláris gyorsítósávban döngetnek a szélrózsa minden irányába.

Mázlimra van fent nekem a vendégszobában egy majdnemkész komódom, amit már festegetek egy ideje, most szárad rajta az utolsó adag putypurutty, úgyhogy ma már be is tudom mutatni. Nyilván egyéb hülyeségekkel is el tudom foglalni magam, mielőtt nekiesek a léceknek, mert persze azokkal is Terveim vannak, hajaj. Én is a szélrózsa minden irányába döngetek egyidejűleg, no.

A szélrózsa egyik nyila amúgy épp erre a buggyruhára mutat, meg fogom próbálni, hogy zsebet is építsek bele. Zsebet bármibe lehet építeni, de ezen a ruhán lehet, hogy éppen a buggyot fogja elrontani, mely esetben megette a fene az egészet, és akkor nem varrok több buggyruhát magamnak, mert túlságosan is szeretem a zsebeket. A szabásminta egyszerű ugyan, mint a pof, de rettenet sok anyagot zabál fel, úgyhogy mindenképpen win-win helyzet áll elő, akár összejön az a zseb, akár nem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/19 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

9/349 – Skandalum

Tegnap éngem leszidtak, hogy napi áutfitként csak egy szürke lipityánkát tudtam felmutatni őtözködős bloggerként, ez pedig skandalum. Hát akkor tessék most napszemüveget tenni, Papagájsegg Néni bevetésen van.

Nem dicsekvésből, de még tudnám fokozni. Most viszont festendő komódfiókok és más merényletek irányába balra el.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/17 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü

 

9/348 – Pipe

Nem vagyok egy matyóhímzés, az tény, de ahhoz képest, hogy másfél órája még a dekoltázsom is pipeződ festékfoltokkal volt telepöttyözve, és csütörtökön mostam hajat utoljára (nem véletlen, hogy tegnap nem mutogattam), kifejezetten puccba vagyok vakarva.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/16 hüvelyk nyár, otthoncsücsü

 

9/347 – Után

Egyszer szívesen kipróbálnám, milyen az, amikor a borfesztiválos züllőzés után hazajövünk, én meg körülnézek, és azt mondom egy elégedett sóhajjal: “Milyen kellemes visszajönni ebbe a szép, tiszta, rendezett lakásba!”

Nos, ez az “egyszer” nem most volt. Vagy van. Gyűrd fel a ruhád ujját, Ofélia, itt meló lesz.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/15 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

Eská 9/35-36 – Amikor szétvertem az előszobát (de már elmúlt)

(Egy bejegyzést ér a festés, egyet a szerelés. Enyém blog, enyém szabályok.)

Jó, nem az egészet vertem szét, csak az egyik oldalát, de a többi is sorra fog kerülni egyszer. Nem most. Nagyon nem most.

Az egész úgy kezdődött, hogy takarítani akartam meg rendezni. Ezért, ni:

A káosznak is van szavatossági ideje, értsd úgy, hogy előbb-utóbb muszáj felrobbantani, mert ami sok, az sok. Úgyhogy leszedtem a fogasról mindent.

A bajok innen kezdődtek. Egyrészt a fogas (forgalomból régen kivont ikeás előszobafal, amit én magam kentem le fehérre tizeniksz éve abban a hitben, hogy ez tágítani fogja a teret – egy nagy frászt) csúfosan leharcoltnak érződött, amikor már nem takarta semmi. Egyébként is, micsoda ostoba beosztása van ennek, fujj: az alsó polc túl széles ahhoz, hogy praktikusan lehessen rája pakolni bármit, és túl alacsonyan van ahhoz, hogy alája lehessen pakolni ugyanezen praktikum jegyében. Másrészt pedig újólag szembesültem azzal, milyen csapnivaló munkát végeztek a kontárok, akik pipeződre mázolták a falunkat. A villanykapcsoló körül például szépen ott hagyták a koszfoltokat, csak sebtében átkenték pipeződdel. Ennélfogva én már ott le is mondtam arról a villanykapcsolóról, hogy valaha tiszta lesz körülötte a fal.

Na szóval ez a kettő szimultán kezdett idegesíteni. A következő pillanatban… ja, eltaláltátok: a következő pillanatban már le volt bontva az egész hóbelevanc. Ettől persze még jobban kiütköztek a fal problémái, úgyhogy az előszobafal darabjait dérrel-dúrral felcipeltem a vendégszobába (ott van most a műhelyem), aztán nekiestem a csupasz előszobának spaklival, glettgipsszel, diszperzites alapozóval meg maszkolószalaggal, de előtte portalanítottam, lemostam, és mindeközben szidtam mindenkit, mint a bokrot.

Az egész projekt mondhatni mélypontok sorozata volt, merthogy következő állomásként, amíg száradt a glett, nekiláttam átalakítani a darabokra szedett előszobafalat. Az alsó polcból le akartam vágni egy darabot, hogy keskenyebben-magasabbra tudjam visszahelyezni. Na hát a fűrészgép egy ideig úgy dolgozott, mint az álom, aztán belefutott valami kirincs-karancsba a fenyődeszkában, és bumm, olyan lett a folytatása, mint ez ökörhugyozás.

Na de hát ezért van a házban fakitt (miért éppen az ne lenne ebben a kócerájban), nagyjából kifoltoztam vele a rondaságokat, és akkor már az oldaltartókon is betapasztottam az alsó polc likait, mivel az alsó polc már úgysem oda került vissza, ahol volt, minek nekem oda likak.

Eddigre megszáradt a gipsz meg a később rákent diszperzites alapozó is, hát mondtam, juhé, festés, az végül mindig eredményes. Jaja, csak odáig el is kell jutni. Itt jött az újabb mélypont.

A PoliFarbe Platinum egyik nagy erénye számomra, hogy a festék mindig csinosan leforrasztott zacskókban érkezik, az ember kinyitja a dobozt, és ott van neki egy tiszta doboz légmentesen tárolt zacskó festékkel, alig kell összekeverni, mert egynemű masszaként viselkedik, pompás.

Kivéve, amikor nem.

Előrelátóan felvettem egy eldobható hajfestő kesztyűt, hogy kevésbé sírjak majd a kimoshatatlan festékizék miatt (sajnálom a gumikesztyűimet erre a célra, na), aztán kiöntöttem a kétféle adalékra szétvált festéket a dobozba, és kevergettem, és vacskoltam, és egy adott ponton már nem volt más út, mint belenyúlni két kézzel a masszába, mintha csak fasírtot készítenék. Egy félig folyékony, pipeződ fasírtot.

Hát nem csoda, hogy az egész festési folyamatról nincs egyetlen fotódokumentum se. Gondolom, azért mégiscsak elhiszitek, hogy én voltam az. Mint ahogy az is én voltam, aki száradás után lecsiszolta a fakittet, aztán beeresztette összesen három réteggel a deszkadarabokat.

Fotókat már csak arról csináltam, amikor összeraktam a dögöt, de ezt sem akarom elmagyarázni. Leginkább azért, mert az egész továbbra is mélypontok sorozata volt, hová fúrjak újabb likat, mekkorát és hogyan, milyen szögben kell kitámasztanom az összecsukható lépcsőre az oldaltartót, hogy egyedül is fel tudjam csavarozni, és milyen bűvészmutatványok kellettek ahhoz, hogy bal kezemben imbuszkulcs, jobb kezemben imbuszkulcsos bitfejjel ellátott fúrógép. Oá, oá és oá.

Egy dolgot tartottam érdemesnek a megörökítésre, mégpedig azt, hogyan mértem fel, milyen magasságba érdemes beállítani a keskenyebbre vett alsó polcot. Igazi szakszerű mérnöki munka volt, sok matematikai tartalommal.

Já, pontosan: odaraktam a RK egyik zakóját, hogy meddig lóg majd be, és ezzel befejezettnek deklaráltam a méretezést. (Ne tessék aggódni, a padló akkor már a harmadik felmosás után volt. Szétszereléskor egy, glettelés után még egy, festés után egy harmadik.)

Befúrtam a likakat a Megfelelő Helyen (amiről persze utólag kiderült, hogy az egyik A Megfelelő Hely Mellett Három Milliméterrel van). Az egész folyamat során ez volt az egyetlen pont, amikor harci sebesülést szenvedtem, a nyolcas méretű fafúró csavar ugyanis amikor beindult, majdnem kitépte a kezemből a fúrógépet. Semmilyen élő vagy élettelen résztvevőnek nem esett baja engem kivéve, a fúrógép nyele levitte a hüvelykujjam felső percéről a bőrt.

Na de ekkorra már súlyosan elegem volt mindenből, úgyhogy sűrű káromkodások közepette összeszereltem az előszobafalat, fellepcsintettem a falra, aztán felfúrtam rá neki bele. (Nem kellett új likakat teremtenem bele szerencsére, a régiek még megvoltak.) Az oldalfalra felfúrtam két macskás kulcstartó horgot, amik közül az egyik már itt lakott, a másik meg még nem, és akkor negyedjére is felmostam a padlót, és azt mondtam, na ez kész van.

És tényleg kész volt.

Egyelőre.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2022/08/06 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

9/337 – Többé-kevésbé

Három napnyi többé-kevésbé mániás pütypürütty után próbálok visszatérni a Föld nevű bolygóra, ami azért nehéz feladat, mert maga a mániás pütypürütty is leginkább azért volt, hogy átmenetileg ne foglalkozzam a Föld nevű bolygóval, pláne nem ezzel a kilencvenháromezer négyzetkilométerrel itt benne. Mindenesetre a festékben és fűrészporban és még ki tudja mikben tapicskálás után megpróbáltam többé-kevésbé kicivilizálni magamat, mert tartozunk magunknak annyival.

Valamiért most piszok kilátástalannak tűnik minden, és rendszerint ettől én kínomban még nagyobb fordulatszámra kapcsolok, de ezúttal tényleg kiskanállal kell összevakargatnom magam. Menni fog, persze hogy menni fog, eddig még mindig ment, különben sem volt még úgy, hogy valahogy ne lett volna. Úgyhogy nekilátok takarítani, és ezúttal tartózkodni fogok attól, hogy hirtelen lebontsam a fél lakást, ez a merénylet is csak takarítással kezdődött, aztán mi lett belőle.

Meg aztán, ha úgy érzem, éppen minden rossz, megnézem inkább Macit, akinek semmi gondja a világon, még vigyorog is álmában.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/05 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

Intermezzó – Újabb tadááá!

Hát ezzel töltöttem én az elmúlt három napot. Előbb-utóbb részletezem is, de most kivagyok, mint egy kutty.

Ilyen volt:

Ilyen lett:

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/04 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü, projekt

 

9/336 – Kugler

Mikor ma reggel ötkor a harmadik réteg kulimászt kentem fel arra az izére, amit eredetileg nem is akartam átmázgálni, de amikor elindult a lavina, már nem bírtam félreugrani előle, na szóval ma reggel ötkor fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy ugyan mi a nyavalyáért nem csinálom inkább azt, hogy szép ruhában járjak-keljek, és kuglert vegyek öt forintért. Mert amúgy speciel megtehetném.

Tudjátok mit, ne is válaszoljatok, úgyis tudom.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2022/08/04 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü, projekt