RSS

otthoncsücsü kategória bejegyzései

8/349 – Ma van a tegnap holnapja

Van egy halvány, de igen halvány sejtésem, hogy még mindig tegnap van.

Az is lehet viszont, hogy már a tegnap is egy hétfő volt, ezt nem merném teljes biztonsággal kizárni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/08/16 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

8/348 – Illusztráció

Ma afféle “haggyábékén” nap van, lásd mellékelt ábra.

Apropó ábra. Gondosan sorba raktam ezeket itt, most meg az az érzésem, hogy már a büdös életben fel nem fogom fúrni őket a falra.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/08/15 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

8/346 – Kasza

Attól tartok, ahhoz elég jól vagyok, hogy itthon a macskabudit pucolgassam, de ahhoz nem eléggé, hogy a zempléni hegyekben dajdajozzak, ahol a sátrunktól a vécéig egy harmatos, frissen kaszált focipályán kell átvágnom. Zseblámpável.

Nem vagyok nagyon-nagyon csalódott, jövőre is lesz borfesztivál. Hé, még tavaly is volt, a Szopornyica Ideje alatt, és én el is mentem becsülettel. Most viszont inkább heverészek még itt egy kicsinyt kelletlenke gyógycicámmal.

Meg talán, izé, rendelek magamnak új cipőt. Esetleg pláne új cipőket. A remény hal meg utoljára.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2021/08/13 hüvelyk eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

8/345 – Kamilla

A mai napra nekem igen szép terveim voltak. Ezek a tervek nem foglalták magukba a futonon fetrengést több akó kamillatea társaságában.

Ha sikerül holnapra összevakarnom magam, felkérezkedem a Repülő Kutató nagynénjéékhez stopposnak, és elmegyek fesztiválozni. Ha nem… hát akkor azt sem.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2021/08/12 hüvelyk eská, nyár, otthoncsücsü

 

8/343 – Türelem

Az egy nagyon fontos erény. Nekem elhihetitek, egy egész héten keresztül propagáltam Toscának.

Kár, hogy amikor osztották, én is egy másik sorba álltam be.

Valószínűleg oda, ahol a Bummbele Máték voltak.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2021/08/10 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

8/342 – Búcsúzkodóban

Tosca ma hazamegy, de utoljára még készítettünk egy közös képet.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/08/09 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

8/340 – Korall

Életünk egyetlen képben, jobbról balra haladvást: régi pipi, új hajcsatok, Anna, Elza, én (aszpikos csirkének maszkírozva*), és a ruha, amit ma délelőtt alakítottam át a kishölgynek egy 46-os turkálós tunikából.

Köröskörnyül meg természetesen a káosz.

* Tragikusan leégtem tegnap. A kölyök természetesen nem, ő vidor és karamellszínű, én viszont már attól is fájok, ha rágondolok a holnapi napra, amikorra hajókázást terveztünk a naagyon különleges visegrádi játszótérre. Ójaj.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/08/07 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

8/338 – Az átmeneti nyugivan

Elnézést, hogy ezúttal nem tudok további szórakoztató rémségekkel szolgálni – ha izgalomra és kalandokra és A Nagy Kiszámíthatatlan leírására vágytok, nézzetek át a húgomhoz, mert most nála zajlik a zajlás, de még mennyire.

Mink délelőtt csak ruhát varrtunk (a modellkedés nemsokára gyön, már kipróbálta, milyen a szekrény előtt pózolni), közben megmutattam Toscának, hogy kell kivenni, aztán megkisbencézni a Burda-szabásmintát, és hogy miként működik Erik. Utána közös rajzfilmnézést tartottunk (Aranyhaj és a nagy gubanc), majd elmentünk könyvesboltba valami egészen rózsaszín sorozatos tortahabért, amiből ő már számos kötetet olvasott, és találtunk is belőle négy olyat, amit még nem, úgyhogy hazajövetel után el is olvasott belőlük kettőt.

Én mindeközben még sütöttem pár bagettet is csak úgy,

a vacsoránkat meg motorosfutár hozta, és ez már annyira dolce far niente volt, hogy szinte szégyellem a pofámat.

Holnap viszont a skanzenbe megyünk, és az már Filomélával is igen érdekes experimentum volt, szóval lehet, hogy holnap vesztjük el a réven, amit ma megnyertünk a vámon, de sebaj.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2021/08/05 hüvelyk ajándék, eská, nyár, otthoncsücsü

 

8/335 – Barackos paradicsomleves

Mivel egy kép állítólag többet mond száz szónál (bár én azért időnként kifejezetten büszke vagyok verbális tornagyakorlataimra), hadd mutatom be, miről pofáztam nektek tegnap:

Helló, középső szandál, mintegy ismerős vagy nekem. (Utolsó kép.) Mindig kellemes érzés, amikor egy ruházati vagy cipőzeti darab túlteljesíti az elvártakat. Én azt hittem, ez a tőlem kapott kínaibótos fröccsöntött rózsaszínke maximum egy nyarat fog kibírni, ehhez képest meg már a második tulaj nyűvögeti.

A fenti kép még tegnapelőtt készült a strandon, és a húgom lőtte. Ezek a kölkök mind a hárman megátalkodott vízinyuszik, mint afféle tiszai gyerekek, Perpéta épp múlt csütörtökön tette le az úszóvizsgáját, és a nyaruk mindig a strandolás jegyében telik. Lövésem sincs, hogyan oldjuk meg majd Tosca strandoltatását, kedden ugyanis a többiek felkerekednek, és ő itt marad nekünk egyedül jövő hétfőig. Szerdán anyósom is elpályázik nyaralni öszves unokájával, úgyhogy szegény Toscának csak mi maradunk. A Repülő Kutató igen mérsékelten fog ráérni, én meg (ha nem sejtettétek volna) nem vagyok egy strandolós típus, mert ott csak három dolog van, ami nem a szívem csücske: a nap, a víz meg a tömeg. És azt még nem is említettem, hogy valószínűleg engem kéne majd újraéleszteni, amikor Tosca éppen kézenáll a medencében. (Nagyon alapos beszámolót kaptam arról, mire jó a leányfalusi strand, hidegmedence, melegmedence, itt sekély, ott mély, ugrálni nem szabad, kézenállás, bukfenc. Jáj.)

Tegnap is alig úsztam meg újraélesztés nélkül, mert a vízinyuszik ezúttal is strandolni akartak, mi meg radarképeket böngésztünk egész nap, aztán végül négykor, amikor éppen elvonult az egyik vihar, és még csak a Balatonnál járt a következő, a húgom behajigálta népeit a kocsiba, aztán irány Horány, a következő viharig épp hazaérünk. Hát hazaérni hazaértek, de aligéppen, csak harmincadik próbálkozásra sikerült kiböstörködni a vízinyuszikat a medencéből, úgyhogy a legnagyobb zuháré közepén kellett bemenekíteni a kompániát a kertkapuból.

A címbeli merényletet ezúttal nem én követtem el, a húgomnak sikerült fagyasztott sárgarépának néznie egy adag fagyasztott sárgabarackot, úgyhogy ebédre gasztronómiai kísérlet volt betűtésztával. Még ettek is belőle, bizony. A húgom volt annyira tapasztalt, hogy csak post quam árulta el nekik, de volt annyira becsületes, hogy elmondja. A vacsora gasztronómiai kísérlete viszont az én reszortom volt, és abból állt, hogy megeszik-e a nasi gorenghez a szójaszószos koktélgarnélát. Én is voltam annyira tapasztalt, hogy külön edénykében szervírozzam, és rájuk bízzam, kérnek-e a saját rizsükre. Végül mind a hárman megkóstolták, már ez is siker. Filomélának meg Perpétának ízlett is, további siker.

Más sikerekről egyelőre nem tudok beszámolni, a mai nap is hosszú lesz, és démonoktól megszállt szőrös gyermekeim epedve várják a reggelijüket,

úgyhogy intézkednem kell, mielőtt beindulna a Fapapucs Futam. (A képminőségért elnézést, a jobbik gépem bent van a húgommal és Perpétával a Bűnök Barlangjában, én meg nem akarom alvó oroszlánok bajszát vuzigálni.)

A sógornőm és Máli ezúttal egy sátorban aludtak a kertben. Ha esetleg kíváncsiak lettetek volna erre.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/08/02 hüvelyk ajándék, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

8/334 – Pandemónium

És íme, beköszöne az augusztus ebbe a diliházba, ahol egyetlen nap alatt mintegy szintet léptünk, de minden elképzelhető értelemben. Csak hogy a tortahabi cseresznyét említsem, a sógornőm ma éjjel a teraszon aludt egy felfújható matracon egy Máli nevű törpe vizsla társaságában. Ne kérdezzetek semmit, nem tudok válaszolni.

A verbális szkilljeimnek például krccs. Valamikor a délután folyamán pandemóniumként akartam jellemezni a helyzetet a Repülő Kutató számára, de hiába veselkedtem neki többször is, mindig az jött ki belőle, hogy pandémia.

Csak hogy a tegnapi napból a hájlájtokat említsem:

– Reggel hét órakor beindult a macskabudi mellett a reszponzórium vagy miabokám. Nem, nem viccelek, a húgom nemzetközi online zsolozsmapartijai továbbra is a zélet szerves részét képezik, de otthon van ehhez egy saját magánkápolnájuk, amit a garázs meg a disznópajta helyére húztak fel. (Még mindig nem viccelek.) Na itt nem tudunk ehhez más helyet biztosítani, csak a fürdőszobámat, mert a többi szobában vagy alszik éppen valaki, vagy pedig fel-alá óbégat, és közlekedik, és széthagyja a cuccait. Mindenesetre a zsoli végeztével akkora forgalmi dugó volt a fürdőszobámban, hogy én kénytelen voltam a Repülő Kutatóéban tusolni.

– A piacra lefelé menet egyszer csak azon kaptam magam, hogy a Rorschach-tesztekről és a pareidoliáról szóló kiselőadással szórakoztatom Filomélát. Ő volt az egyetlen, aki hajlandó volt lejönni velünk, muszáj volt nyújtani neki valami extrát.

– Amikor annak tervezése folyt még valamikor ante tatárok bejövetele, hogy mivel fogom lefoglalni Toscát, félig-meddig viccből azt mondtam a húgomnak, hogy majd körmöt lagozok neki. Innentől kezdve nem tudom pontosan, mi történt, az információ kontrollálhatatlan terjedése mindig jellemző volt erre a bandára, a húgomtól meg nem várhatom el, hogy a végkimerültség szélén támolyogva még képes legyen disztingválni, mit mond el, de főként hogy mikor és kinek. Mindenesetre tegnap ebéd után (ezt még mindig anyósom prezentálja, és azt hiszem, ez lesz a nap egyetlen botránymentes étkezése) megérkezett hozzám a komplett processzió azzal, hogy “úgy hallották”, én ki fogom festeni a körmüket. Mindegyiknek. Mindegyiket. És látni óhajtották hozzá a készletet, amiből gazdálkodhatunk. És érdekelte őket a folyamat technikai specifikációja. És egyáltalán.

Hogy megvilágosítsam a helyzetet, és valamelyest magyarázatot adjak a nagy izgalomra, a húgom nem egy körömfestő fajta, nem is láttam rajta afféle szolid könyvelőbézsnél erősebb színűt sose. A kiskorúak manipedije kapcsán pedig (talán nem meglepő ezek után) az az álláspontja, hogy a köröm legyen levágva, lereszelve, és ne legyen retkes. Slussz. Ennélfogva a következő pillanatban már ott ültem a teraszon kismillió izgatott leányzó közepette, ötévestől fel tizenkettőig, és menet közben becsatlakozott a sógornőm legkisebb lánya is, akit itt e tájakon Bucó néven ismertek, bár ezt azóta kinőtte, de bloghasználatra és személyiségi jogok védelmében híjjuk őtet továbbra is Bucónak. A lényeg, hogy Bucó is potyázott magának hirtelen egy körömfestést, és meglepetésemre ő volt az, aki bevállalta az erdőzöldet (a körömlakkjaimról se kérdezzetek semmit), a többiek ugyanis az üvöltőpink, mégüvöltőpinkebb és mégcsillogósüvöltőpinkebb irányába tendáltak előszeretettel. (Ezen a húgom meglepődött. Én nem. Ő úgy feltételezte, hogy a lányok valami szolid rózsaszínt fognak választani. Höhö. Ezek?)

Summa summárum, mi mást mondhatnék, gyerekek, nyolcvan körmöt festettem ki délután. Mindeközben a kölykök anyja ezúttal a vendégszobában dalolt a laptopba két ausztrálnak és egy kínainak (ha jól értettem), akiket gregorián zenére oktat zoomon keresztül.

És akkor ezután elmentek strandolni. A készülődés zűrzavara elől hátramenekültem a RK kutatókupijába, neki ugyanis sikerült a nap nagy részét splendid isolationben ott hátul tudományos munkát művelni, bár ott meg félseggel kellett helyet foglalnia a hencseren. A hencser Maci okkupációjának esett áldozatul, mert ő ugyan Pocinál kevésbé véli úgy, hogy mindannyian elmehetnénk a véreres faszba, de azért ő sem teljesen lelkes. Mindenesetre ott ültünk félseggel, bár az enyém inkább negyed volt, és ekkor megszólalt a nappaliban Tosca, hogy “Van itt valaki, aki kiszedje belőlem a rojtokat?”

Maradjunk annyiban, hogy ilyen fürdőruhát se láttam még, de én öreg vagyok és műveletlen.

Miközben szemeimet próbáltam visszatömködni üregükbe (ki voltak dülledve, de nagyon), Tosca magától értetődően közölte, hogy “És ebben el tudom járni a hawaii táncot is”, majd fejébe csapott egy strandkalapot, és fenékriszálva távozott, mi meg ott maradtunk szédelegve.

– Sajna nem volt elegendő időm szédelegni, mert rá kellett ugranom Erikre. A csomagolással kapcsolatban azt mondám a húgomnak még valamikor csütörtökön, hogy csaknyugi, papíroklegyenekmegmastercard, a többit megoldjuk. Ennélfogva erős rövidgatyakrízis van (ezt még meg kell oldani), ámde hálóinget se hozott egyik lulumadár se. A húgom meg Filoméla kapott tőlem egyet-egyet a készleteimből, a két kisebbnek viszont varrni kellett. Valahol az ebéd meg a körömfestés között belátogattunk a Bűnök Barlangjába anyagokat válogatni, és én azt a balga ígéretet tettem, hogy mire visszajönnek a strandolásból, kész lesz az új hálóingük. Mikor elmentek, akkor realizáltam, hogy ez azt jelenti, két és fél óra alatt össze kell ütnöm két hálóinget, amelyekre amúgy szintén igen pontos és alapos instrukciókat kaptam (ismerjük be, én kértem azokat, mert hülye vagyok), és még csak azt se tehetem meg, hogy visszahajtott cikcakk oszt kalap, mert percekig beszélgettünk a ferdepántok mibenlétéről és technológiájáról.

Hát mit ne mondjak, pünkt öt perccel azelőtt lettem kész, hogy megest beözönlöttek Sisera hadai, és persze Tosca még a szia előtt azzal kezdte, hogy “Hol van az új HÁLÓINGEM?” Erre természetesen Perpéta is azonnal a hálóingét akarta, és miután felpróbálták, abban óhajtották tölteni a nap hátralevő részét, én meg úgy döntöttem, hogy ezt a bokszmeccset nem nekem kell megvívnom, és végre kinyitottam egy sört.

És akkor jött a vacsora.

– Sajnos az összes szenvedélyes hisztérika közül nekem sikerült a legnagyobbat dobnom a tegnapi napon, a vacsora ugyanis miattam fulladt botrányba. Nyilván ludas ebben a húsz év felsőoktatásban töltött idő is, nekem ugyanis tényleg nagy a hangerőm, és általában képes vagyok kontrollálni, de amikor megláttam, hogy Perpéta éppen az étkezőasztalt fűrészeli a sztékkéssel, elbődültem. A tettes zokogva felmenekült az emeletre, nyomában az anyjával, az asztalnál meg olyan kellemes hangulat lett, mint egy kriptában, és mindenki kussban zabált hosszú percekig, ami ebben a bandában tényleg az extra megrázkódtatás jele.

Szívesen mondanám, hogy innentől sétagalopp lesz és rutyutyu, de ne röhögtessük ki magunkat, a mai nap is jól kezdődik. Merthogy

– Amikor fél négykor többé-kevésbé spontánul felriadtam, és konstatáltam, hogy odakint úgy dörög az ég, mint egy Arany-balladában, kitámolyogtam összeszedni a kint száradó ruhaneműket (főként a húgom meg a kölykök cuccait, nekem annyi holmim van amúgy is, mint a nyű), olyan lábizomgörcsöt kaptam hirtelen, hogy majdnem lefejeltem a falat. Jajongani persze nem lehetett, mert a sógornőm meg Máli, ugye.

Ebben a pillanatban itt állok félig-meddig pizsiben,

az ég legszebb baljós sárgaszürke pofáját mutatja,

kábé fél óra múlva pedig újra zsolozsmázás lesz a macskabudi mellett, én meg csak annyit tudok ígérni, hogy mindent megteszünk a mai nap túlélése érdekében.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2021/08/01 hüvelyk nyár, otthoncsücsü

 

8/július

Mamii, hogy eltelt ez a hónap is.

 
 

8/332 – Bónusz

Reggeltől mostanáig heroikus munkával kiganéztam az emeletet, és ágyakat vetettem Csicsónénak meg a három lányának.

Itt is,

aztán itt is.

Ráadásnak megkapják a macskákat is. (Höhö, nem. Szerintem mindkettő fejvesztve menekülni fog.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/07/30 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

8/331 – Forma

A mai napra Maci vállalta el, hogy bemutatja általános közös állapotunkat,

én például egy nyavalyás hajnali műszak után hatkor befejeztem-forma azt a szájbavert tanulmányt, és most teljesen használhatatlannak érzem magam.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/07/29 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

8/328 – Három deci

A dolgok ott szoknak gajra menni a lakással kapcsolatos pöszmögéseimben, hogy ha az ember áááát mondott, viszonylag gyorsan bét is kell mondania, mert ha nem, akkor az a bé addig várat magára, amíg már hamu van meg mamu. Igaz, a viszonylag gyorsan mondott bék általában bmeg, bmeg, bmeg formában érkeznek.

Elmagyarázom.

Az ember (esetünkben én) nekilát valami közepes-kicsi méretű felfordulásnak, és ezekben mindig van egy “point of no return”, ahonnan nem csak visszafordulni nem lehet, hanem megállni se, ha nem akarsz a továbbiakban egy csinos kis sitthalom közepén létezni. Lásd például azt az esetet, amikor az arasznyi hosszú csavarokkal felrögzített falipolcot letéped a helyéről, és csinálsz neki plusz lábaksz. Addig nem lehet megállni, amíg nincsenek meg a plusz lábaksz (mert átkozottul instabil a polc nélkülük, azér), a falon maradt likakat meg muszáj eltüntetni (mert nem csak rondák, de törmelékport szitálnak magukból, ami tovább koszolja a lakást, azér). Ha a likakat beglettelted, addig kell befestened a falat, amíg nem tologatod végleges helyükre a bútorokat, mert azután már újabb tologatás és felfordulás kell ahhoz, hogy ezt megoldd, és ilyenkor jó eséllyel beüt az “ej, ráérünk arra még”, te meg még évekig nézegetheted a beglettelt likakat. Nade! Ha már befestetted a falat, és visszatologattad a bútorokat, marha nehezen veszed rá magad arra, hogy felfúrd rá a képeket, mert ez valószínűleg újabb tologatást, glettelést, festést meg más anyámkínját eredményezne.

Summa summárum, egy csomó projekt ott rekedt a limbóban (főként olyanok, amelyek képekkel meg falvédőkkel, na meg persze rendrakással vannak kapcsolatban), egy csomó más meg, ha már elindult, nem hagyható abba. Gondoljatok csak a kamrára. Amikor nekiláttam, nyilvánvaló volt, hogy három napom van rá, slussz. Na ugyanez van most a fürdőszobával, ahonnan hálistennek legalább nem kell több köbméter csetreszt kicűgölni, de amikor észrevettem, hogy a tetőablak mellől kijött egy kisadag vakolat, és a plafonon is van egy repedés, intézkedni kellett, aztán a beglettelt likak olyan mámorító rondán néztek ki, hogy festeni is, aztán persze menet közben elfogyott a maradék Mentolos Zuzmó (három deci kellett volna még, három deci! hát hogy ne kapjon agyfaszt az ember), és most a plafonon van másfél befestetlen négyzetméter, amit marha gyorsan meg kell oldani, mielőtt mindent visszacűgölök, márpedig vissza kell cűgölnöm a dolgokat, mert pénteken érkezik a húgom az összes gyerekével. Természetesen így már kell egy második réteg is, mert próbáltam kihozni a legtöbbet a túl kevés festékből, és így nem lett egyenletes, fujj.

Na hát így haladunk a pokol felé a jó szándékkal kikövezett úton, és mindeközben tanulmányt kell írnom, plusz jelenleg két macskát is gyógyszerezek, mert anyósom elutazott, de Lócinak be kell adogatni a gyogyit a pityikélőjére, ezenfelül meg Poci néhány békés év után már megint itt ül szájgombával, és szívből utál engem, amikor elkapom a grabancát, és gombaölővel kenegetem a szája körül.

Innen szép nyerni, mi?

Azt hiszem, nem lesz semmi meglepi abban, ha magam helyett most Csiperkét küldöm be.

Itt épp csak mérsékelten utál, de ha megpróbálnám megsimogatni, úgy futna el, mint egy nyúl.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/07/26 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

8/327 – Láma

Mi újat mesélhetnék arról a diliházról, amit jobb híján életnek hívunk, és amelyben fél hatra már lecsiszoltam a glettet a fürdőszobában, beeresztettem mélyalapozóval, aztán leradíroztam a saját pofámat, és feltettem egy maszkot, majd megetettem a macskákat,

akik a tradíciónak megfelelően félúton cseréltek,

közben pedig a felhők elkezdtek sárga fényt hajigálni a fákra, ami fényképen visszaadhatatlan, de azért mindig meg kell próbálni.

A RK ma megint elpályázik hazulról kutatni, ezúttal Emesével meg egy ígéretes ifjú kutatóval a kutatócsoportjából. (A kutató történetesen nőnemű, de rossz az, aki rosszra gondol, hejj.) Nagybányára mennek levéltárazni, csak előbb még fel kell kanalaznia a csajt egy lámafarmról, ahol éppen lámagondozói vagy miabokám vizsgát tesz.

Na ugye, hogy mégiscsak tudtam valami újat mondani. Most megyek, körberagasztom a világot maszkolószalaggal, aztán erisszed Mentolos Zuzmó.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/07/25 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

Eská – Éjjeliszekrényből fürdőszobaszekrény

Most éppen olyan időket élek, amikor a nagy tennivalókkal hosszan és nehezen nyűglődöm, a hosszú ideje parkoltatott kicsik viszont előtolakodnak a sorban, és addig vinnyognak, amíg meg nem csinálom őket.

Egy efféle kis tennivaló volt ez a kisszekrény.

Ez anno éjjeliszekrényként szuperált nálunk, aztán az egyik nagy hátulsó-pár-előre-fuss során átkerült a fürdőszobába. És aztán ott maradt.

Drágaszágom valamikor két évtizeddel ezelőtt esett a fejünkre egy tesókájával meg a fura öltözőtükörrel együtt, és már akkor is a felújítás állatorvosi lova volt, vagy minek hívjuk. A lábait például nyilván egy másik akármiről operálták rá anno, az ajtógombja meg ilyen volt, nü:

Nem csak hülyén nézett ki, de két nyavalyás szeggel volt jó átabotában rászögecselve.

Mindez viszont semmi sem volt a belsejéhez képest:

És ezt mi ebben az állapotban használtuk két évtizedig. Szép.

Azzal viszont, hogy átpakoltam a fürdőszobába, halaszthatatlan volt, hogy valamelyest kultúrállapotba pofozzam. Egyrészt a polcbeosztással kellett kezdenem valamit, mert ha úgyis ott a fürdőszobában, miért ne tarthatnám benne a takarítószereket? Ebben az állapotban egyszerűen nem fértek bele. Másrészt meg a belseje, jaj és oá. Ha egy hajszállal jobb alapanyagokkal dolgozhattam volna, simán lefesthettem volna, de így most nemigen maradt más megoldás, mint az öntapadós tapéta.

Mindenekelőtt leszedtem a polcot, a polctartó léceket is lefeszegettem, aztán visszaszögeztem őket öt centivel magasabbra, hogy alulra beférhessenek a pucolókellékek. És utána bevontam az egészet, be én.

Ha ez a virágos izé ismerősnek tűnik, az nem véletlen, valamikor 2015-ben vettem egy esztergomi kínaibótban számos tekerccsel, igen jó szolgálatot tett eddig is, és még mindig van belőle.

A fiókot se hagyhattam ki a szórásból. Böe.

Na de egy kis festék meg egy adag öntapadós tapéta csodát tesz.

(Igen, ez ugyanaz a festék, ami a padlón van. Abból is van még egy kicsi.)

Úgyhogy, dicsőség és halleluja, ezek után végre van egy tényleg használható kisszekrényem a fürdőben.

Az ajtógombot is lecseréltem, erre ni.

Egyszer ha nagyok leszünk, megpróbálok kezdeni valamit az ütött-kopott külső felületekkel is.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2021/07/23 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

8/324 – Irigylendő

Én se vagyok képes most sokkal többre, no de neki nem is muszáj.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/07/22 hüvelyk újracucc, eská, macs, nyár, otthoncsücsü

 

8/323 – Értelmetlen

Olyan értelmetlenül nyomottka állapotban vagyok minden konkrét ok nélkül, hogy csak na. De legalább renováltam a pipirost.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/07/21 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

8/322 – Vizes

Tegnap csak kétszer vették el a villanyt. Kezdem magam elég határozottan a nyolcvanas években érezni, azzal a jelentős különbséggel, hogy akkor pontosan lehetett tudni előre, hogy mikor veszik el, és mikor adják vissza. Ja, és nem vonyított közben a riasztó.

Az áramszünetet mindenesetre megpróbáltam kellően konstruktív módon kezelni.

Akkorra már úgyis túl voltam azon, hogy a legnagyobb esőben elinduljak masszázsra, majd három perc múlva, amikor már a bugyim is vizes volt, visszaforduljak, mert nem tudtam átmenni az úton. Lábszárközépig ért rajta a víz, és sodrása is volt neki. Ritka hülyén éreztem magam, na.

Természetesen volt nálam ernyő, de hát annak amúgy sem vettem sok hasznát. A ruhám például így végezte:

Szegénykém még most is ott szárad a teraszon, bár a képet még akkor lőttem róla, amikor kivacogtam belőle, aztán bele egy száraz klepetyusba meg egy pohár viszkibe.

Nem baj, fő az optimizmus. Ma ismét megkísérlek elmenni masszázsra. Ha fedezékbe akartok vonulni a vihar elől, előre szólok, hogy egy negyvenkor indulok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/07/20 hüvelyk újracucc, eská, nyár, otthoncsücsü

 

8/321 – Inbetween

Új hét, új kalandok. Neki kell látnom megírni egy tanulmányt, amit aztán elolvasnak tízen, mármint a kötet szerkesztőit meg lektorait meg akármicsodáit is beleértve. Most még abban a stádiumban vagyok, amikor nagyon tudományos és nagyon sznob angol kifejezések keringenek a fejemben, aztán amikor már eljutok odáig, hogy ezekből összetett mondatok kerekednek, leülök, és sok káromkodás közben kitojom.

Addig is, kikulturáltam magam a hétfő, az eső, a blogolvasók meg a tudomány tiszteletére, de még a számat is kipintyöltem. Egy olyan rúzzsal, amit tegnap találtam az egyik rég nem használt táskámban, és amiről (a rúzsról, nem a táskáról) teljesen el is feledkeztem, desőt azt se bírtam felidézni, mikor és hogyan szereztem be. Aztán persze sikerült a táska tartalma alapján visszapörgetni az eseményeket, úgyhogy be tudtam lőni beszerzési időpontként azt a tavaly februári napot, amikor interjút készítettek velem a Jedermannban a március eleji utolsó nagy közönségtalálkozóm előtt.

Mindent összevéve én ugyan kevésbé megtépázva jöttem ki a Szopornyica Idejéből, mint nagyon sokan mások, de azért rajtam sem ment át teljesen észrevétlenül, na.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2021/07/19 hüvelyk nyár, otthoncsücsü, turkálgat