Tegnap kolbász, holnap kolbász, ma éhhalál, avagy tegnap is látástól mikulásig nyílt napoltam és vizsgáztattam, holnap is azt teszem, úgyhogy ma itthon ténfergek öreg cikcakkruhában, és mingyá elalszom.
otthoncsücsü kategória bejegyzései
13/141 – Kölönc
Most melodrámai leszek, és bemutatom életem allegóriáját, azt az ötkilós jégkölöncöt, amit a teraszon lévő felmosóvödörből borítottam ki fél órával azután, hogy én igazából használni akartam azt a felmosóvödröt, de mivel valaki felmosóvizestül kikúrta a teraszra, meg kellett várnom, amíg legalább mozgathatóra olvad, és ettől nem csak hogy fél órát csúsztam az előre eltervezett napirendemmel, de hagytam is már a francba az egészet, mert a világ egy nagy frusztrációhalmaz, és tele van allegorikus ötkilós jégkölöncökkel.
Erre mondanák az angolok, hogy “not my monkey, not my circus”, de sajnos a majmok is az enyéim, meg a cirkusz is.
13/129 – Tea
Rendkívüli mértékben elszomorít, hogy ebben a kuplerájban kizárólag engem érdekelnek Az Amnéziás Nyomozó Mandarin és A Matriarchátusban Élő Teatermesztők Legokosabb Lányának problémái. Ezek a böcik le se szarják.
Még nagyobb gond, hogy holnap már nyakamba kell szednem a világot, és bemenni a munkázóba. Hajh.
13/127 – Kotor
Van abban valami félelmetes, mennyire nem fűlik fogam a munkához, különös tekintettel a szakdolgozatok olvasgatására és adminisztrációs himmihummikkal való szarakodásra. Na de hogy nektek mégis legyen valami néznivaló, tessék. Új év, új ruha (egy sokadik pöttyöske), új zokni.
Mondjuk belőlem se ártana egy újabb. Vagy legalább egy olyan változat a régiből, aki még össze tudott kotorni magának valahonnan némi lelkesedést.
13/126 – Fejenagy
Volt itt az elmúlt héten egy csomó hát-ma-meg-milyen-nap-van meg egy szilveszter a szokásos terüljasztalkámmal és a macskák asszisztenciájával, egyébként viszont nem tudom, mi történt, nagyrészt semmi. Mindegy is, holnap vissza kell kúsznom a vakáció előtti életembe, és higgyétek el, annyi kedvem sincs hozzá, mint a Nagytenyerű Fejenagynak a kukoricagölödinhez. Galéria!









13/123 – Mos
A babona szerint azt csinálom majd egész 2026-ban, amivel a január elsejét kezdtem, márpedig én azzal indítottam ezt az állítólagos új évet*, hogy megmostam a hajam, azmely akciót én szívből utálom.
Eh, volt már olyan január elsejém is, ami macskahányás feltakarításával indult.
* Csalás az egész, nincs is olyan, hogy új év. Pont úgy fest, mint a régi.
13/122 – Ágyban, párnák közt
Azt hiszem, ez így az egész 2025-ös év kvintesszenciája lesz: szilveszter van, és végre kipihenhettem-forma magam az elmúlt héten, viszont ma reggel olyan ordenáré módon beállt nyakkal-lapockával ébredtem, hogy a RK már bekente érintett részeimet valami diclofenac-tartalmú krémmel, de annyit se ért, mint hótt lón a patkó.
Alas, we are still not amused.
Mindemellett is kellemes lealjasodást mindenkinek, aki ma arra vágyik. Nekünk még kinéz egy, a szokásosnál is lököttebb vacsora, ami kábé egyenlő arányban tartalmaz majd mediterrán, skandináv és magyar (ezen belül is főként erdélyi) előételeket. Plusz még ott lesz a szokásos tűzijáték a ház előtt, mikor a szoborparkban sistergős ménküveket eregetnek az égre, az út túlfelén pedig ötven ember éljenez. Hugó, Toszkána őrgrófja még nem látott ilyen bulit, érdeklődéssel várom, mi lesz a reakciója. Mondjuk lehet, hogy akkorra én már amúgy is aludni fogok, de majd a RK beszámol.
13/121 – Vesztes
Még szilveszter előtt sikerült elvesztenem egy napot a 365-ből, de aztán visszaszereztem. Gyanúm szerint holnap én már kilenckor nyugovóra hajtom a fejem, cserébe valószínűleg ma éjjel fogok fent kuvikolni pizsiben, mert most éppen olyanom van, például egy órával ezelőtt porszívóztam és húztam friss ágyneműt a Bűnök Barlangjában.
Fene az én excentrikus életembe, mondok.
Még valamikor tavasszal szereztem egy állványra szerelhető ketyerét, amibe bele lehet csíptetni a mobiltelefont, ha az embernek önfotózni támadt kedve. Gondoltam, a mai is van épp elég jó alkalom arra, hogy kipróbáljam.
13/115 – Dekorelem
Hajat mostam-robbantottam, aztán kicsíptem magam, mint Szaros Pista Krisztus nevenapján többé-kevésbé ember elé való hacukába cibáltam magam, a folytatásban pedig még felhajigálok ide-oda néhány további fényfüzért meg más dekorelemet.
A lakás továbbra is fut, én meg hagyom neki, hadd fusson. A Megváltó ugyan istállóban született, nem disznóólban, de kicsire nem adunk.


















