nyár kategória bejegyzései

Ennek a fürdésszobának a következő inkarnációja, ha megérjük, már tényleg úgy fog bekövetkezni, hogy kipakolok belőle mindent, ami nincs leragasztva, aztán átadom a tervezett átalakítások listáját egy hidegburkoló és belsőépítész teamnek, én pedig elvonulok két hétre a Seychelles-szigetekre.

Yeah, pont ennyi realitása van annak, hogy itt valaha is lesz még más is, nem csak az én tökölődéseim a teddihengerekkel. Itt ez a kupleráj tényleg úgy fog kinézni mindig, mint egy nyaraló Zamárdiban 1972-ből, a felületek négyféle zöld festékkel összemancsolva, az összes másegyéb meg a szedett és a vedett különböző változataiban.

No de sok beszédnek sok az alja, lássuk a medvét. Galéria!

A Mogorvák által összekutymolt Otexet (a kád frontján) szerintem egyelőre megtartom, nem olyan feltűnő a mássága, mint hittem elsőre. Úgyszintén megtartottam a kád és a lecsempézett perem találkozásánál a virágos öntapadó fóliacsík megoldást, szerencsére még volt belőle készleten, hogy újat ragasszak. Igazán új holmi nem is került be, csak a zuhancső-zuhanyfej párosát cseréltem le, de végül is már megértek a cserére, legutóbb a nyolc évvel ezelőtti mázgálásnál raktam újat. A szőnyegek is maradtak, bár elkezdtem kacérkodni egy szép új afgán kelim gondolatával, de nem hajt a tatár, ráérek.

Nyilván elsőre leginkább az a kérdés merül fel, miért tökörésztem én ezzel annyit, hogy ugyanúgy (vagy majdnem ugyanúgy) nézzen ki, mint azelőtt. Nos, kedveskéim, azért, mert az entrópia igen kellemetlen dolog, és ha az ember tenni próbál ellene, az röhejesen sok energiába kerül. Az egyik Columbo-részben volt, hogy a Faye Dunaway által játszott hölgyet, aki éppen estélyt tart, megdicsérik, milyen csinos, mire ő közli, hogy sok munkába került ez, most is két fűző és egy csípőszorító van rajta.* Szóval csupán csak a vicc kedvéért több munka volt megdolgozni a borításon esett kopásokat és karcolásokat, mint anno lekenni az egészet zöldre, de hirtelen.

Plusz még fiatalabb is voltam nyolc évvel, ha már az entrópiát emlegettem. Meg kevesebb dzsuva volt a fürdőszobában, bár ezt nehéz elképzelni. A múltkori izé óta viszont beforgattam ide egy komódot meg egy éjjeliszekrényt, és ezek úgy felteltek lommal, hogy egy komplett szemetes zsáknyi izét szanáltam ki, nagyrészt üres műanyag flakonokat meg más értelmetlenségeket.

A komód például, amikor végre rá tudtam fordítani a figyelmem, így festett.

A galériában láthatjátok, most hogyan fest. A rendrakás ereje, ugyi. Na persze a két stádium között volt egy olyan jelenet is, amikor lerámoltam róla mindent, és gondosan szemügyre vettem, nem igényel-e további javításokat, mert ennek is már van vagy öt éve, hogy átkentem a tetejét meg a fiókgombokat, és tartottam tőle, hogy az entrópia ezt is megrágcsálta.

Ó, én próféta lelkem.

Sebaj, ezért tettem én el az erre használt Unitop dobozát, gondosan ledugaszolva, az alján még egy deci festékkel, hogy ha szükség van rá, akkor legyen. Arra viszont nem számítottam, hogy ez a disznó egyszerűen beszárad nekem, bármennyi óvintézkedést teszek ellene. A Mogorvákhoz nem akartam elmenni egy újabb kübli Unitopért ugyanebben a kakadukék színben, mert tényleg csak egy fél decire volt szükségem, meg aztán amit a múltkor mixeltek nekem, annak alapján megingott bennük kicsikét a hitem.

Úgyhogy mivel a Trinát Unitop vízalapú festék, és amúgy is csak kozmetikai tevékenységekhez kellett nekem a komódra (=lefedni a ragyákat), nekiláttam fellöbbölni vízzel a beszáradt festéket. Ti ne csináljatok ilyet, ha nem muszáj, én se fogok. Mindenesetre sikerült valahogy előállítani egy híg festékszerűséget, ami persze messze nem fedett olyan jól, mint fiatal korában. Öt réteg került a komódra, közben nyilván mindig a megszokott száradási idővel, és a végére azért már eléggé untam a műveletet. De a ragyákat sikerült elfedni, hurrá.

Szóval a fürdésszoba, ha átmenetileg is, de kész van. Nyilván még lesz vele munka, az éjjeliszekrényen már most ott láthatjátok a felfúrandó akasztót**, és vissza kell még raknom az ablakra a függönyt (azt most a komódon látni összehajtogatva), de az egyik rúd eltört, amikor leszedtem, úgyhogy azzal is logisztikáznom kell. Szerencsére van ugyanolyan színre kent darab a házban, de az hosszabb tíz centivel, és én ezeket a dolgokat mindig megoldom előbb-utóbb (hé, még fűrészgépem is van!), perpill viszont jobban vágyom egy sörre a teraszon.

* Amúgy ő a sztoriban a gyilkos. Ezt csak azért árulom el, mert a Columbo nem egy whodunit típusú krimisorozat. További elemzésekért ajánlom munkásságom tanulmányozását, ezúttal nem azt a részét, amikor egy teddihengerrel bűvészkedem a fürdőszobában.

** Azért van belőle kettő, mert a régit szintén megette az idő vasfoga, én viszont éltem a gyanúperrel, hogy a pincében találok még egy ugyanolyat. És lőn.

Azok után, hogy a Mogorvák kedden rossz színt kevertek ki nekem, nyilvánvalóan gyanakodni kezdtem a borsózöld Trinát Unitopra is, aki békésen várt sorára már egy ideje, szóval addig nem is nagyon nyugodtam meg, amíg ki nem nyitottam a dobozt.

Mmmm, ismerős vagy te nekem, Muci.

Oooké, ez tényleg ugyanaz a szín, halleluja.

Az Unitoppal még mindig olyan gyorsan kell dolgozni, mint a villám, mert tényleg ott szárad a szemed előtt. Ez hobbibarkácsolóként eléggé előnyös, no de ezúttal is megizzadtam a melóban, mint egy sörösló. Nyolc évvel ezelőtthöz képest csak annyit okosodtam, hogy most már nem egy törpe teddikével futottam neki az akciónak, hanem egy pici velúrhengerrel a kisebb felületeknek, ámde egy becsületes méretű teddivel a padlónak.

Ja, meg ezúttal lefedtem Unitoppal azokat a felületeket is, ahol a víz kiáztatta az Otexet a kád pereménél.

Ott persze kellett eszközölnöm némi trükköket. Mivel nekem lenni tapasztalat, nagyon jól tudom, hogy az első réteg óhatatlanul is rondicskára sikerül, kilátszik majd az Otex hajszálvékony csíkja, és az Unitop befolyik a maszkolószalag alá a fugákba, szóval nem lepett meg, hogy a maszkolószalag lehántása után ezzel találkoztam:

Éppen ezért a második réteget már így fogom felkenni, ni:

(Igen, recikláltam a maszkolószalagot, lopom én a pénzt?)

Hogy további bölcsességcseppeket osszak meg veletek, a maszkolószalagot, ha már végeztél az adott felület átkenésével, érdemes ennél a festékkombinációnál viszonylag gyorsan leszedni, néhány órával a mázolás után. Akkor már tapintásra száraz a felület, de még nem szervesült össze minden réteg, így a maszkolószalag könnyen, tisztán lehúzható. Később már muszáj azt a trükköt alkalmazni, hogy a szélénél vékonyan végighúzol egy sniccerrel, mert mikor leszeded a szalagot, viszi magával a falról is az Unitopot. Nem mindet, persze, épp csak annyit, hogy ronda legyen a végeredmény.

Na mármost én még mindig nem élnék meg ebből a munkából, de itthonra pont jó lesz. Késő este vagy hajnalban, ez az ébrenléteimtől függ, végigmegyek még egyszer a hengerkéimmel az összes felületen, oszt kész lesz.

Majdnem. A Mogorvák által félrekevert Otex ott van a kád frontján, de erre már simán rádobhatok egy adag Poli-Farbe Platinum falfestéket, van még a házban. Csak azt kell eldöntenem, a Hunyor legyen vagy a Palástfű.

Esetleg, hm, mindkettő.

A tegnapi nap folyamán sikeresen ki-maszkoltam és -takarítottam magam a fürdőszobámból, mindent végigdörgölvén az undi, ámde hatékony szappanos dörzsipárnával, és felhasználván egy fél tekercs maszkolószalagot, hogy kijelöljem a műveleti területeket. Ez még mindig semmi, nyolc évvel ezelőtt másfél tekercsbe fájt ugyanez, de akkor az egész fürdőszobát átkentem. Most csak esztétikai javításokat óhajtok eszközölni, szóval ha amiatt aggódtatok, hogy vajon most milyen színű lesz nyomorultkám, megnyugtathatlak, marad a borsózöld. Öreg vagyok én már ehhez, hehh.

Az, hogy öreg vagyok már ehhez, bizonyosfajta megfontoltságot is hoz magával, például ma megyek festékért és egyéb aprószarért a Mogorvák Klánjához, mert minden kedden 8% engedményt adnak a vásárlásokra, az elmúlt nyolc évben pedig pluszmínusz nyolcvan százalékkal nőtt a festékek és más aprószarok ára (majdhogynem a duplájukba kerülnek, na), az én fizetésem pedig ennél jóval szerényebben növekedett. Úgyhogy a tradícióknak megfelelően lebke nyári ruhácskában és háncsszatyorral lejtek be hozzájuk. Engem ezeknél akkor is gyanakvással kezeltek, amikor festékfoltos kezeslábasban csattogtam be, hát akkor minek strapáljam magam.

Ez most amúgy a szokásos fogyasztás-szociológiai kísérleteim része is lesz. A szopornyica ideje alatt a Mogorvák is rájöttek arra, ha ló nincs, jó a szamár is, tehát ugyanannyira érdemes figyelmet fordítaniuk a mezei vásárlókra is, mint a már ismert jómunkásemberekre. Akkor még egy lakossági vörösre dauerolt hölgy is be lett ültetve a kassza mögé, hogy mi hobbibarkács pipiskék kényelmesebben érezhessük magunkat. Azóta a Dunán már lement egy csomó víz, és hagyott maga után sok szúnyogot, cserébe viszont 2024 nyarára a népek úgy elfelejtették, milyen volt a szopornyica ideje alatt létezgetni, mint a sicc. Szóval érdeklődéssel várom, kik és milyen arcot fognak vágni, amikor közlöm, hogy kéne nekem egy kübli NCS S2040-G40Y színre bekevert Otex.

Stay tuned.