eská kategória bejegyzései

Nem tudom, milyen univerzumból nézik a világot, akik szerint ma is és egész héten jóidő lesz, így egyben. Szerintem nincs jóidő. Langy takony van, sok köddel, én meg a szokásosnál is nyűgösebb vagyok tőle, talán mert ez a hét amúgy is hosszú lesz és nyögvenyelős, hát még így ezzel a langy takonnyal. Mivel ma éppen nem megyek tanítani, gondoltam, kimászok a levegőre, de még mindig halogatom, mert olyan ocsmány köd van odakint.

Úgyhogy én most még mindig nyafogóruhában, a komódon meg a kimászós öltözék. Blöe.

Ezt beteszem ide, hogy lássátok, ma is voltam piacon, de a mai nap további extrákat is tartogat: délután nőbarátaimmal Diwalit tartok a szokott eljárás szerint, amely úgy fest, hogy etetem és itatom őket, valamint megpróbálom rájuk sózni a hordatlan ruháimat, mindeközben akkor jön és akkor megy mindenki, amikor neki jólesik. Szintén a szokott eljárás része, hogy a lakás éppen fut elfele, és én most gyürkőzöm neki a hatodik féle sütifőzinek, mert már eleget ázott a feles sárgaborsó. Ja nem, a hetediknek, ha a már megfőtt mung dalt is beleszámolom, amiből kis lencsegolyók lesznek, ha megérjük.

Amennyiben nem sodor el egészen a sors, kaptok majd a délutánról is valamiféle képes beszámolót, de most tovaszökdelek, mert át kell tekintenem a kamrában a csatnifelhozatalt.

Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor, muszikáknak kaja, sütikékbe csokicsepp, Eriknek meg egy spulni fekete cérna. Ja, ez utóbbi mégse, mire leérek, éppen kitör a rövidáruboltban az ebédszünet.

Ha már van egy új ruhám, ugye nem gondoltátok, hogy ott hagyom heverni parlagon?

Ezúttal kivételesen nem akartam volna felvenni hozzá vicces zoknit, de a leghalványabb fogalmam sincs, a munkázó helyemen mekkora a cidri ezekkel az új fogyasztáscsökkentési eljárásokkal, úgyhogy evvan. Igaz, mostanra a zokniparkom olyan irreális méreteket öltött, hogy bármilyen színösszeállítású áutfithez akad benne vicces zokni. Ezen például kávégépek meg kávészemek vannak, úgyhogy ébrentartáshoz is megteszi, ha esetleg elkobozták volna menet közben a vízforralónkat, mint a munkavégzéshez nem kötelezően szükséges elektromos eszközt. (Ó, dehogynem szükséges! A múlt félévben még olyan is volt, hogy a négy akárhánykor kezdődő órára én láttam el kávéval a diákokat, mielőtt kiájultak volna a padból. A szopornyica alatt elvitték a kávéautomatánkat, és azóta se hozták vissza.)

Tegnap sütöttem egy adag tökös-csokicseppes sütit,

és persze mikor már elkezdtem bekeverni a tésztát, akkor derült ki, hogy elfogyott a lakásból az összes étcsoki-csepp, úgyhogy belga karamelles fehércsokisat és narancsosat voltam kénytelen beletenni.

Mindezek alapján úgy tűnik, mintha éppen megnyitnám a halloween-szezont, de valójában nem. Vagy mégis. Eh, mindegy.

Ja, még valami: csak ma reggel realizáltam, hogy a tegnapi bejegyzés volt ezen a blogon a négyezredik. Mivel úgysincs semmi érzékem a kerek évfordulók megünnepléséhez, ezt most itt hagyom.

Minden fantázia meg hozzáállás kérdése, nem? Például az is, valaki hogyan képzel el egy bosziruhát. Én például így.

Ilyen volt, amikor csak egy 52-es ruha plusz egy 38-as póló alakjában lehetett lefotózni, mert a többi még az én fejemben volt:

Ilyen lett:

Közben meg ennyi minden történt vele:

Van bennem egy enyhe késztetés, hogy pipi(ke)t is varrjak rá a hosszúlábú fajtából, de egyelőre ellenállok. 🙂

Ma úgy megyek dolgozóba, hogy a táskámban van a RK három kiszuperált inge meg négy frissen vásárolt fakanál. Az élet egyre hülyébb, és én igen elszántan próbálom élvezni a hülyeség azon részét, ami élvezhető.

Fijajim, én úgy ki vagyok dögölve, mint egy kutty. Az új vaterás fényzőgépem viszont ölég jó.

Kidögölve azért vagyok, mert a Repülő Kutató úgy döntött, hogy lemegy a piacra. Mivel éppen itt van a zanyám, ő is jött velünk. Na mármost normál körülmények között mi általában ordítozunk a RK-val, hogy menjen már lassabban, a hétszentségit neki, de ezúttal így nézett ki a processzió, és csekély másfél óra alatt sikerült le- meg felvonszolnunk magunkat.

Nyilván három hét után már benne volt a lábában a bugi, hogy neki ki kell mennie, de hát ebben a tempóban haladni még fárasztóbb, mint rohanni utána.

Most megpróbálok valami produktívat is csinálni, ha el nem alszom a folyamat közben…

Azt szokták mondani, az ember annyi idős, amennyinek érzi magát. Nos, mindent összevéve most vannak olyan alkatrészeim, amelyek nyolcévesnek érződnek, vannak, amelyek nyolcvannak, és olyanok is, amelyek tényleg negyvenhétnek.

Boldog szülinapot nekem vagy mi a tosz.