Jól nézzétek meg, mert ekkora gigamega adventi dekkolás szerintem már nem lesz idén.
Ilyen volt:
Ilyen lett:
És ezt mind én, egyedül.
Bár a fa díszei közül egy tucatnyit a diákjaim csináltak:
Aula (majdnem) kész, mehetünk tovább.
ajándék kategória bejegyzései
12/94 – Dérdúr
Az hagyján, hogy úgy festek, mint a Mikulás valamelyik szélütött manócskája, de a lábamnál az a szatyor mind dekorációs elemmel van tele, mintha még nem hurcoltam volna be a munkahelyemre több zsák adventi szajrét.
Dekkolás lesz máma bent, de cefetmód.
Adventi dekkolás 2024/2 – Művész
A kultúrfalu, ahol lakom, már úgyszintén belevetette magát az adventi dekkolásba, ez itt pl. a Művész Kávéház ablakában vanik.
12/92 – Támasz
Kifejezetten mókás számomra is elnézegetni ezeket a vasárnapi galériákat, sőt, leginkább számomra mókás. Ha ezekre kéne támaszkodni abban, mik történnek velem, azt hihetném, hogy a héten csak zabálás volt, bütykölgetés mindenféle színes micsodácskákkal, és mindehhez feltűnően sokat bámultam az eget.
Tudja a penész, jobb is azt hinni, hogy ebből állt a hetem. A valóság sokkal prózaibb, és sokkal több munka, táblázat, szövegpofozás, buszozgatás, többé-kevésbé átalvatlan éjszaka és korai kelés meg adminisztráció volt benne, mint szeretném. Galéria!
Ma indul az idei “adventi dekkolás” sorozat is, tessék visszanézni majd később, bár elsőre csak a koszorút tudom prezentálni, és ahhoz mindössze elővakartam a két évvel ezelőttit, meg kicseréltem rajta a gyertyákat. Igaz, egy újszülöttnek minden vicc új, hátha van még olyan, aki nem látta.
12/91 – Shopi
Mivel úgy gondoltam, nincs igazán szükségem semmire, lementem a piacra.
Mondanom se kell, két órával később jöttem vissza, kosárkámban paprikákkal, kávéval, tojással, kefirrel, kétféle hagymával, mintegy mellesleg egy új ruhával, egy négyes gyertyacsomaggal, kétféle sajttal és egy flakon majonézzel, valamint három akrilfilccel.
A három nyomat (Schall Eszter, Szegedi Katalin és Szimonidesz Hajnalka), amikre a Parti Medve pop up boltjában csábultam el, már nem fértek be a kosárba, úgyhogy azok a hónom alatt voltak.
12/85 – Átmenet
A hét, ami csütörtök estig ősz volt, aztán péntek hajnaltól tél, minden átmenet nélkül. Galéria!
12/83 – Vellany
Ma is olyan nap volt, amikor csak egyetlen hevenyészve lőtt deréktól-lefelé fotóra telik, az is buszon és villanyfényben. Felhívom viszont a figyelmet az új lakkbakancsomra,
amivel olyan esett meg máma, amilyenre asszem eddig még nem volt példa.
Miután felébredtem fél háromkor(!), aztán agnoszkáltam, hogy hűűűűűűdehavazik(!), úgy elvették a vellanyt, mint a sicc. Egy ideig vártam, mi lesz, mert hajat akartam volna mosni, ha már úgyis fent vagyok, de nem lett semmi. A hajmosás itt ezeken a tájakon melegvízhez van kötve, a melegvíz a kazánhoz, a kazán meg… úúúgy van, az se műkszik, ha nincs vellany. Mivel nem volt jobb ötletem, végül felöltöztem a sötétben(!), aztán zsebembe dugtam a ledes rénszarvast, és kimentem 5:56-kor(!), a buszomhoz, közben pedig végigtapodtam ezt:
(Az ott a távolban nem vellany, nem is a Mikulás, hanem az egyik lakó az utca végéről, aki nekilátott beizzítani a kocsiját, mint ezt mindenki tenné ilyen helyzetben, kivéve a hozzám hasonlatos gyalogbékákat.) Na szóval én kiértem ezen a tundrán keresztül a buszmegállóba, aztán derűs várakozásba kezdtem, “egyszer majd csak jön valami” jelszóra. Ebben a percben viszont úgy éreztem, hogy valami nagyon égeti mind a két sarkam.
Még csak kétszáz méter óta volt rajtam az új bakancs, kizárt, hogy ennyi idő alatt feltörte volna a lábam – gondoltam magamban, aztán belenyúltam hátul, hogy lecsekkoljam. Hát gyerekek, a bakancsomba bement a hó. Felülről. Miközben én a végtelen szibériai hómezőkön talpaltam keresztül.
A napom többi részében már nem volt semmi érdekes, de most már végre hazaértem, és terveim szerint aludni fogok, sokat, mert abban szintén nem lesz semmi érdekes, de nekem jól fog esni. És holnap szabadszombat, héjjahó.
12/78 – 5000
Hiszitek vagy sem, de ezen a blogon ez itt az ötezredik bejegyzés. 5000. Az sok.
12/75 – Sál
Azt hiszem, az időjárási és más körülményekre való tekintettel most van az a nap, amikor bevetem a naaagy, puha, sárgaszürke sálamat.
A bokám mellett az a motyó a bábkészítő tatyóm, mert most már azt is hurcolnom kell egyik oktatási helyszínről a másikra. Aztán vissza. És megint.
12/71 – Ismétlés
Ősz, Maci, némi kaja, szokásos útjaim az oktatás Bermuda-háromszögében, aztán ugyanez megint elölről. Galéria!
12/70 – Röppentyű
Na hát ma is az volt, hogy fotót még csak-csak lőttem magamról, mielőtt elrohantam a Röppentyű utca érintésével tancsitancsiba, de bejegyzést írni csak most van érkezésem.
A Röppentyű utcába amúgy két Tre Marie panettonéért mentem, amit a Repülő Kutató megrendelt New Yorkban, aztán az Il Piccola Italia cég behozta Milánóból, én pedig elutaztam Szentendréről Budapestre, hogy felvegyem, mielőtt tovavágtatok. Hálistennek nem Esztergomba, csak a Műegyetem rakpartig.
A világ egy hülye hely, na.
12/64 – Színek, fények
Szentendre, a kertünk, meg némi főzögetés és egy bámpírmacka. Galéria!
12/57 – Gyakorlat
Életem az továbbra se nagyon van, de valójában már nem is tudnám igazából, mit kezdjek vele. Szerda este volt valami efféle, találkozó barátnőkkel, háziropi meg kecskesajtkrém meg gintonik, de én már úgy kijöttem a gyakorlatból, hogy siralom belegondolni.
Nézzetek inkább őszt a Dunakanyar random pontjairól, jó az.
Az utolsó kép azt illusztrálja, ahogyan én péntek este bulizok. Az Időkép Szent Tamás-hegyi kameráján épp jól láthatók az irodám ablakai, mind a kettő. Csak azokban volt már fény ezen az órán, desőt a buszom 19:21-kor indult haza.
12/55 – Plusz
Oh dear, úgy nézek ki, mint egy random fotó valamelyik 1994-es Burda Plus katalógusból, csak sokkal fáradtabban. Ma már megint kellemetlen emberekkel levelezek kellemetlen dolgokról, úgy kell ez nekem, mint szar a zsebbe. Mintha nem lenne elég, hogy ma öt órát tanítok egyhuzamban, holnap pedig tízet.
Szaporulat a… 12/4 – Piacos
Mint írtam még szerdán, vettem a piacon ruhát is. Kettőt!
Innentől valószínűleg orrvérzésig ezekben nyomom, készüljetek fel.
Szaporulat a… 12/3 – Főként fenyők
A Pepco egy veszélyes hely, oda még szösztelenítő hengerért sem szabad bemenni.
Úgy fest, az idei adventi dekkolás fenyőmintákban fog tobzódni, mármint ha lesz akkor még bennem enerzsia az ilyesmikre.
Szösztelenítő hengert is vettem, még mielőtt.
12/49 – Mistress of Ceremony
Hejj, akár még arra is képes lennék, hogy jól nézzek ki, épp csak időm nincs rá.
12/46 – Balti-kék
Továbbra is fenntartom, hogy engem kitömve kéne mutogatni. Végre van egy olyan napom, ami tanítás nélküli munkanap, ennélfogva
- Molyolgathatok egy két hét múlva leadandó tanulmányon, okosságokat pöntyögve a cselekvéses tanulásról a felnőttek kézségfejlesztése kapcsán (long live John Dewey! ő már 130 éve megmondta!), valamint az internetes forráskritikáról folyó oktatás indirekt módszereiről,
- mindeközben el tudok totyogni cicapapiért, emberpapiért és még a HÉV-megálló közelében lévő nagy kínai bótba is, mert kezdődik a harisnyaszezon, rólam meg egymás után szakadnak le a kultúrharisnyák, amiknek most van az évada,
- ehhez végre fel tudom venni az Erdőbényén turkált ruhámat és a zuzmózöld kord ingkabátomat, mert ezeknek is itt a szezonja,
- ja, és mivel nem kell elfutnom valami embertelen hajnali órán, normális fényben csinálhatnék önfotót.
Erre meg én, ostoba lúd aki vagyok, bent felejtem az irodámban Fapipa töltőjét az összes madzaggal meg más bizbasszal, ami az önfotók feltöltéséhez és a zavartalan tanulmányíráshoz kéne.
Azért emberpapiért, cicapapiért, harisnyákért és pipiros-restaurálási kellékekért elmentem, legyen ennek a napnak haszna.
Ha azt nézitek, mi a fene ott az a hátizsák, én bizony vettem a piros mellé egy olyat is, amit Ocean Blue színűnek mondtak, de az nekem már balti-kék marad, amióta 2009-ben megjártam Lettországot.
12/43 – Mókus!
Ott van a sok derűsborús kerekbongyor akármicske között, csak meg kell keresni. A többi derűsborús kerekbongyor akármicske keresése az én reszortom szokott lenni egész héten, miközben hajszolt és nem túl vidám napjaimat élem, de nem mondhatjátok, hogy nem igyekszem. Galéria!
Minden nap más - mindennap más 