Ezúttal is volt itt minden, mint a búcsúban. Galéria!
ajándék kategória bejegyzései
Eská 12/11 – Lakberendez
Mivel a fél ruhatárát hazahozta, hogy lecserélje egy szezonálisan megfelelő másik fél ruhatárra, nem tudok sok mindent elküldeni a RK-val berlini magányát színesítendő, de azért három új párnahuzat meg egy maréknyi poháralátét belefér.
12/232 – Majdnem
Úgy vártam már ezt a vakációt, hogy jaj, aztán máris majdnem eltelt az egész, és mit csináltam vele, semmit. Jaj. Galéria!
12/225 – Vízszintes
Abban vagyok én most, és nincs is szándékomban feltápászkodni innét, amíg jobban nem érzem magam. Addig is, tessék, ez volt az elmúlt héten.
Mivel Mackó egy pragmatikus állat, és úgy gondolja, hogy amíg életben vagyok, neki minimum fél hatkor kijár a reggeli, most megetetem a szőrös gyermeket, aztán visszafekszem.
Intermezzó – Alkonyati fények
Március végén, ha éppen nem zuhog, késő délután ilyen csoda fényeim vannak a Bűnök Barlangjában. Meg egy macskám, aki ezt külön élvezi.
12/204 – Agnoszkálható
Ezen a héten is volt minden, de tényleg mint a búcsúban. Hogy a galériámban agnoszkálható dolgokról is regéljek: a reggeli meg délutáni fények egyre érdekesebbek, a növényzet vadul törekszik mindenfele, én roppant kitartással próbálok minden nap meleg ételt rakni magam elé (nem mindig van hozzá energia, sajnos), vettem két további nyomatot a NewSee Store nevű bűnbeviteli helyen, Maci meg továbbra is igen aranyosan cukul.
Lássuk, ki tudok-e ma szorítani magamnak egy szabadnapot, vagy ezúttal is kupán talál valami munkamunka.
Intermezzó – Fent a Várhegyen
Mármint Esztergomban. Oda mentünk ordítozni. Az utolsó képet nem én lőttem, egy kedves hallgató lefotózta, amint éppen a Bazilikát fényképezem háturul.
Következőkor a Vármúzeumot is bemutatom nektek.
12/197 – Ketőőő
Olyan hét volt ez, hogy jáááj, de végre kezd tavaszodni, láttam szivárványt ketőőő darabot is, mind a kettőt más-más városban meg más napon, vettem további fonalakat, a szombati piacon volt medvehagyma és spenót és koriander, Maci pedig igazán kedvesen cukult is nekem, nem csak felvert óbégatva hajnalban (bár nyilván azt is, persze). Galéria!
Eská 12/10 – Kokárdák elvitelre
Egyrészt az én marha jó szívem, másrészt meg azok a rohadt hosszú buszutak. 53 kokárda a Iohanneum népének, vegye-vigye.
Bevallom, egyébként még múlt szombaton a konferencia alatt is horgoltam, de azokat ott helyben szétosztottam az úri közönségnek.
12/190 – Tánc
Kimerítő és kapkodós és összességében is rémes hetem lezárásaként tegnap tényleg eljutottam ifjúságom főlegvárába, de ez még csak hagyján, pár perccel hajnali kettő előtt(!) hagytam el aztat, és kábé tizenegytől kezdve leginkább a táncparketten tartózkodtam, megpróbálván letáncolni a nálam saccra harminc évvel fiatalabbakat, nem is teljesen sikertelenül. A helyzet összetett abszurditását képtelen lennék leírni jelen megviselt állapotomban, inkább alszom még egy kicsit rá. Galéria!
Intermezzó – Parfümök tavaszra
Az én életem kezdett olyannyira unalmassá válni, hogy rájöttem, muszáj időnként valami teljesen random posztot is bedobnom, mielőtt belesüllyedünk a nagy büdös érdektelenségbe.
Most ennek örömére a jelenleg éppen használatban lévő parfümjeim kicsiny csokrát mutatom be néktek, mert én ezeket szezonálisan váltogatom, és néha újakat is veszek, a hétvégén pedig újrapakoltam a polcot a jelenlegi időjáráshoz és évszakhoz megfelelőnek ítélt darabokkal. Íme.
Balról jobbra:
- Yves Rocher L’Eau, már háromezer éve nem kapható, ennek a palacknak is csak az alján kotyog pár kiskanálnyi, de tavalyelőtt vateráztam belőle egy új, bontatlan példányt. (Éppen Bécsben voltam, március végén, a RK-t látogattam meg, és ez velem volt, én pedig puszta véletlenből megnéztem, van-e belőle a Vaterán. Volt.)
- L’Occitane Verveine Agrumes. Nagyon szeretem a citromos verbénát, ez meg különösen friss, szinte pimasz verziója ennek az illatnak.
- Roger&Gallet Neroli, ezt Firenzében vettük a RK-val egy gyógyszertárban a San’Ambrogio negyedben, mert csavargás közben megláttuk, tartanak Roger&Gallet parfümöket. (Ezekhez minket régi rajongás fűz, majd még meglátjátok a 6-os tételnél, mennyire régi.) A megszagolgatott példányok közül végül a Neroli mellett döntöttünk, mert ez uniszex parfüm, és rájöttünk: nemcsak hogy mindketten szeretjük, de mindkettőnkön teljesen más illata van. Amúgy éppen szieszta előtt csámborogtunk be a gyógyszertárba, és abszolúte jellemző firenzei módon rém udvariasan megvárták, amíg választunk, fizetünk, mosolyogtak, köszöntek, aztán mihelyt kiléptünk az ajtón, durr, lehúzták a redőnyt.
- Elizabeth Arden Green Tea Citron Freesia, az egyetlen nem-olasz és nem-francia parfüm az éppen aktuális készletből. Már ezt is csak afféle elfekvőből tudtam beszerezni, mert az első 50 ml, amit Szekszárdon vettem 2023 tavaszán, amikor az OTDK-ra mentem oda zsűrizni, már nagyon fogyóban volt. Kicsikét persze már nem kaptam, a parfümök elfekvőjében csak durung nagy egydecis változat létezett, de sebaj, ez majd kétszer annyi ideig tart, és nem viszem magammal sehová, jól ellesz itt a fürdőszobában.
- Monotheme Bergamotto, ez egy egészen friss vétel volt, múlt heti. (Féláron volt a DM-ben, na.) Ráfújtam a csuklómra, aztán estig szagolgattam, hogyan változik, és másnap visszamentem érte. Citrusokkal engem kilóra meg lehet venni parfümügyben, és ennek a palacknak olyan röhejesen Versace-stílű extra olasz giccskupakja van, hogy már csak ezért sem hagyhattam ott. A Monotheme amúgy, akikről addig nem hallottam még sose, de persze kigugliztam, mielőtt megvettem volna, egy velencei cég. Ez marhára nem lepett meg.
- Roger&Gallet Jean Marie Farina Extra Vieille Cologne, a Roger&Gallet legrégebben gyártott illata, 1727 óta változatlan az összetétele. Ebbe 2008-ban Párizsban szerettem bele, amikor decemberben a RK-val éppen ott jártunk, és azóta mindig van belőle a házban. (A parfümből, nyilván, a RK elég gyakran máshol kujtorog, most is.) A polcon látható üvegcse ráadásul egy ritka csavarozható-utántölthető palack, úgyhogy mindig van belőle szállításra alkalmas darab is, bezony. (A komódban van még vagy három deci egy marha nagy palackban, de ezt már nem is nagyon merem bevallani.)
Hát ez van most készleten. Nyár elején esmég jelentkezem parfümügyben, ha megéljük, mert akkor megint lecserélem a polcon lévő éppen-használatos darabokat…
12/186 – Répa
Az van a zoknimon, az agyamban bezzeg káposztalé. Megint olyan napom van, amikor örülnék, ha csak feleannyira jól érezném magam, mint amilyennek ezen a fotón látszom.
12/185 – Fhansziás
A napom első része afféle fhansziás éhtelmiségi elegánszia jegyében zajlott (leszámítva a macskaszar kitakarítását a cicabudiból), mert ébredés után megittam két café au lait-t (=tejeskávé), majd társalgást folytattam telefonon egy őszre tervezett rádióműsorról, melyben én lennék a szakértő vajmi. Utána felöltöztem csinibe (leszámítva a zoknikat),
és ellejtettem cigiért meg bagettért, valamint felvettem a csomagautomatából két újdonás új cicifixet, amiket egy kómás hétvégi hajnalon rendeltem magamnak, asszem szombat volt, bár már ki tudja ezt ebben a ménage-ban.
A nap további része természetesen a nemszeretem feladatokkal való nyűglődés szellemében zajlik, mert a hedonizmusnak is van határa. Sajnos.
12/184 – Repríz
Mivel ma úgyis itthon kuksolok nyafogóruhában, és különféle nemszeretem feladatokkal foglalkozom, beposztolom a tegnapi szabadnap öltözékét, nesztek.
Ebből a kombinációból kisebb változtatásokkal még lesz néhány repríz ezen a blogon, sőt, ahogy az időjárás-előrejelzést elnézem, már ezen a héten is. Tartok tőle, idén megint igen hirtelen rohan át rajtunk a tavasz, arra se lesz időm, hogy ezt az igen kellemes Gudrun Sjödén kardigánkabátot kihasználjam.
Intermezzó – Egy igazi vasárnap
Mivel eldöntém, hogy ma igenis szabadnapot veszek ki, ez lett belőle:
Több órát sétáltam, megnéztem két kiállítást, ettem péksütit Szabi A Péknél, és ittam sört a Barlang udvarán. Nem hagyom magam, a mindenségit neki, nem hagyom.
12/181 – Üveg
Kedves Naplóm, ma megint a “tárul Miki Móka-tára” program keretein belül vagyunk, és az már tényleg csak tortahabon cseresznye, hogy tanítok is háromnegyed hétig.
Ebbéli nekifenekedésemben felavatom az indigókék példányt a kordruhákból, plusz egy csomó üvegcsüngüt.
A vicces zokni persze kötelező, anélkül honnan is tudnám, ha lenézek a lábamra, hogy tényleg ez vagyok-e én.
12/178 – Megtévesztés
Meglepetésemre úgy festek, mintha élnék. A megtévesztés mestere, az vagyok.
Még jön erre egy pár réteg meg táska, mielőtt elrobogok bokros tanszékvezetői teendőim irányába, és őszintén mondom, tényleg a megtévesztés mestere vagyok, mert úgy utálom én ezt az egészet, mint a kukoricagölödint.
12/177 – Monitor
Én még mindig eléggé rottyon vagyok, de muszáj volt eltalpalnom Mackó szárazpapijáért, mert még ma meg holnap elég az, ami most az adagolóban van, és a drága gyermek ilyenkor már roppant aggodalommal monitorozza, nem fog-e éhen halni esetleg.
Viszont busszal mentem meg jöttem, mint az urak.
Az új cipőke remekül teljesített ezen a távon, és ha már nem vagyok ilyen rozzant, hosszabbon is ki fogom próbálni, de egyelőre próbálok örülni annak, amim van. Elég nehéz munka, az tény, ma reggel már hétkor hallgatói meg munkatársi meg főnöki levelekre válaszolgattam, ott enné meg a fene az egészet.
Szaporulat a szekrényben 12/6 – Curiouser and curiouser
Hozott nekem a motorosfutár egy ilyen dobozt, la.
És ez volt benne. Éljen a popkultúra, aszondok.
Igen, tanítani fogok járni benne, hová máshová.
