Kezdjük azzal, hogy “tadááá!”, oké?
Itt ezeken a tájakon mindig újabb és újabb tárolási trükkökön töröm a fejem, mert mink olyanok vagyunk, mint a gázok, betöltjük a rendelkezésünkre álló teret, és mindketten vadul burjánzunk szétfele, amíg csak van rá hely. A RK mindezt saccra húsz négyzetméteren csinálja, a Bűnök Barlangja viszont ennek csak a fele, és én szeretem ugyan, ha minden karnyújtásnyira van tőlem, de ha további rétegek alatt, azt nem komálom. Úgyhogy időnként átszervezések vannak meg minden más fityfenék.
Ezúttal annyira elegem lett az asztalom körül terjengő káoszból, hogy szétkaptam az egészet, mint foxi a lábtörlőt.
Ez a kép még azelőttről való, hogy kellő alapossággal lecsutakoltam volna mindent, de mindent. Az a fekete fót ott a Brezinán az asztal közepe tájt hátul például egy döglött poloska. Na ő már nincs ott. és az ablakot is megpucoltam, mert ráfért, hajaj, de mennyire.
Az asztal és környéke lepucolásával persze annyit lehet csak nyerni, hogy átmenetileg kevesebb lesz a dzsuva, de hát összességében ez nem sokat segít rajtam, mert eddig ezen az asztalon tengődtek a horgolókellékek meg varrókellékek meg hímzőkellékek plusz még pár akcidentális szarság, az elmúlt hetekben viszont ezekhez bejöttek a rajzkellékek is, és innentől már lehetetlenné vált a helyzet. Na de hát ezért lenni nekem barkácskellék. (Ők hálistennek kint laknak a folyosón ebben a szekrényben, mellesleg ott is ideje van újabb merényleteknek, jahahahaj.)
Mivel én mindent szétverek meg összerakok, de menet közben jóformán semmit se dobok ki, a Bűnök Barlangja asztalához ezúttal az előszobafal maradványait használtam fel, mégpedig azt a darabot, ami az alábbi kép felső részén található,
és amit én ezúttal is kezelésbe vettem a fűrészgéppel. (Erről nincs fotó, túl gyorsan történt. Tegnap este 19:08-kor megkérdeztem a RK-t, szerinte illendő-e még ilyenkor lakott területen fűrészgépet használni, aztán 19:11-re már kezemben volt a szétvágott rutyutyu.)
Azért kellett levágnom a maradványokból, mert az asztalomon Eriknek foglalt helye van, és az a hely marad, bármiféle más hobbitevékenységet is művelek azon az asztalon. Egészen konkrétan azért, mert a fene se fog egy tizenhét és fél kilós dögöt ide-oda cűgölgetni, pláne hogy akkor még külön helyet kell találni ilyen esetekre, és Erik méretéből és súlyából adódóan nem az a fajta, akit csak úgy könnyedén felhajinthatnék bármilyen polcocskára. Szóval egy olyan hosszúságú polc kellett nekem ide, ami mellett Erik is elfér. Ez hozzávetőleges méréseim szerint vala 62 centi, és miután szétcsavaroztam a maradványokat (imbuszkulccsal – ez azért fontos, mert utána ismét igénybe akartam venni az imbuszokat vagy minekhíjákokat), aztán lefűrészeltem a fölös részt, itt maradtam ezzel itt:
Erősen jobbra a levágott és félretett rész sarka látható. Az olyan huszonkevés centi hosszúcska darab, de azt se dobom ki, még történhet vele akármi. Fog is. Nem most.
A fúrógép azért kellett nekem, hogy kreáljak egy új lyukat a polclap rendezői jobbjára, és így visszarakhassam rá a lecsavarozott részt az imbusszal vagy minekhíjákkal.
Lőn. Miután alaposan lecsutakoltam a polcot. Amikor összeszereltem, csiszoltam egy sort a megviseltebb felületeken, majd festés!
A világosszürke Trinát Unitopot már ismeritek. Na belőle jött rá két réteg az izékére. Az első rétegnél kellett kizárnom Pocit. A másodiknál zártam be Macit. Maci nagyon kedves fiú, miután a kaparászásra végre kinyitottam neki az ajtót, hangos u-u-u kíséretében odatrappolt a futonhoz, és hanyatt vágta magát rajta, hogy simizzem. Mondtam neki, mi a nyavalyáért nem szóltál, hogy be vagy zárva, te töketlen. Ő azt válaszolta erre, hogy mrrrrr, az állam alatt is. Maci tényleg kedves fiú.
Miután megszárada mind a két réteg festés, fél órával ezelőtt végre behurcoltam a polcocskámat a Bűnök Barlangjába, odaraktam az előre eltervezett helyre,
és látám, hogy az nekem jó.
Itt még persze nem értek véget a merényletek, mert tárolásügyben még teszek további lépéseket, de most éppen ez van, úgyhogy gondoltam, beblogolom. Meghajlás, taps.
Minden nap más - mindennap más 