Kicsit fáj a hasam, úgyhogy felkúsztam, hadd helyezem el magam a futonon. Akkor persze még nem sejtettem, mekkora tömegjelenetbe cseppenek.
mák bejegyzései
Himmihummi 1. – A piros táska
A felkínált lehetőségek közül a piros táska nyert 21 szavazattal (a kendő kilencet kapott, a nyakbavaló hetet), úgyhogy tessék, itt a történet hozzá. Ezúttal nem fogok sokat mesélni, mesélnek maguk a dokumentumok. A piros táskát ugyanis úgy rendeltem meg, hogy karácsonykor ezt az “adománylevelet” találtam a fa alatt,
a belsejében pedig ez volt, ni (ha rákattintotok a képre, nagyobb lesz):
Az évszám, mint a keltezésből kihüvelyezhető, 2003. Azóta ugyan már számos piros táskám lett, de ez, bármilyen ütött-kopott, még mindig megvan. Mint látható, az “adománylevél” is.
Hát így gyűlnek az ember köré a himmihummik, kedveseim. Következő kínálatunkkal hétfőn jelentkezünk, kedden du. pedig írok arról, amit kiválasztotok.
8/187 – Jellemző
Megpróbáltam elmagyarázni Pocinak,
hogy muszáj lesz porszívóznom ebben a kuplerájban, mert ilyen koszban még ahhoz sincs ihletem, hogy végre kipintyöljem a szürke kabátomat, pedig már fel vannak rá gombostűzve a válogatott horgolt rutyutyuk,
és a világ általános állapotára való tekintettel igazán megérthetné, hogy legalább a szürke kabát meg a válogatott horgolt rutyutyuk, maga bides kis mókusnyuszi.
Poci azt mondta, elefes.
Himmihummi 1.
Marie Kondónak nálam nem lenne semmi esélye. A holmijaim jelentős hányadához már odaragadt valamilyen történet. Nem mindig az öröm fényes szikrái, amiket ő olyan nélkülözhetetlenül fontosnak tart, de nem szikrázhat és örömködhet minden, a nyavalyába is. Ha mindentől egyetlen sima csuklómozdulattal megszabadulhatnánk, ami fizikailag, szellemileg vagy érzelmileg hozzánk csapódott az idők folyamán, soha nem lennénk kénytelenek tanulságokat vonni le mindabból, amit tettünk, vettünk, szerettünk, utáltunk, tanultunk.
Summa summárum, mindenkinek vannak Dógai. Egyeseknek számosabb Dógai vannak, és én nagyon nyilvánvalóan nem vagyok ebben az ügyben kettesek. Úgyhogy indítok egy új sorozatot, előveszek Dógokat, alkalmanként hármat, az úri közönség meg választ, melyikről szeretne többet hallani. Aztán akkor mesélek arról a Dologról, a felkínált készletbe meg előveszek egy újabbat. Így technikailag mindegyik Dógoknak van esélye sorra kerülni, kivéve persze azokat, amelyek a kutyát sem érdekelnek, őket kivonom az egyenletből.
Ha minden jól megy, heti két ilyen izét tervezek, egyelőre próbáljuk ki azt, hogy szombaton meg kedden. Úgyhogy, tessék, itt a szombati adag, tessék választani.
A leghalványabb lövésem sincs, működik-e a szavazás, én megtettem, amit tudtam, a többi a wp sara…
8/186 – Rücsk
A mai reggelt a hírek mellé egy stílusosan szénfekete arcpakolással indítottam, mert utoljára tavaly januárban voltam kozmetikusnál, és most túl sok a képemen a rücsk ahhoz, hogy komfortosan érezhessem magam ebben a nyamvadt, lestrapált, bánatos bűrömben.
Az alábbiakban Maci véleménye látható az én szépítkezési kísérletemről. Konkrétan úgy nézett rám, mint aki még sose látott, most pedig nem biztos abban, ez a fekete képű izé egészben vagy szeletelve eszi-e a macskákat.
8/185 – Indián
Indiánnak lenni tapasztalat. Indiánnak lenni pesszimizmus. (Ez a kettő sajna legtöbbször együtt jár.) Indián megnézni hírek, feltenni arcbugyija, aztán átmenni az út túloldalára négy darab ffp2-es maszkért meg egy karton cigiért.
Hogy tosznák már telibe ezt a zuniverzumot tobzoskák, denevérek meg rozsomákok, de eccerre. Ja, az már megvót.
Hát akkor most indián leülni és további képeket rakni bele a délutáni órái ppt-jébe. A zuniverzummal szembeni hő kívánságaimat kiterjesztem a tarajos sülökre és egy taliga apró majomra is.
8/184 – Bakancs és serpenyő
Négy negyvenhét. Ekkor kezdtek üvölteni a kertben a madarak, vagy legalábbis ekkor kapcsoltak olyan hangerőre, amekkoránál már nem tudtam figyelmen kívül hagyni őket, pedig álmomban éppen egy kollégiumi szobában ültem, körülöttem iszonyú zűrzavarban évek hordalékai, könyvek, jegyzetek, ruhák, kozmetikumok, lakástextilek, edények. (Édesjóistenem, még az a kis fekete kétfülű öntöttvas serpenyőcske is ott volt, ami soha nem volt a birtokomban: ez volt az, amiben nagyanyám rántottát szokott sütni nyári vacsorákra négy évtizeddel ezelőtt – vajon hová tűnhetett az a serpenyőcske is? kihullott az idő lyukain a cseh kristály nyaklánccal meg a nagy dög fekete tölgy ebédlőasztallal meg Mark Twain Élet a Mississippinjével együtt.) Egyetlen útitáskám volt, abba kellett volna bepakolnom mindent a Magyar nyelvtörténet 2. füzettől a virágos, turkált kalapkámig, az 1994-ben vett lehordott bakancsot meg a fél könyvespolcot, na meg a barna patchwork kis bőrszütyőt is a rúzsommal meg a tamponokkal, amit még a múlt évezredben felejtettem ott a Pesti Barnabás utcai ELTE-épület harmadik emeletén a lányvécében, és mire visszamentem, már nem volt sehol. Annyi mindent el akartam vinni magammal, amennyit csak lehetséges, de ehhez szelektálni kellett volna, mi a fontos, mi a hanyagolható, én meg csak ültem ott tehetetlenül azzal az egyetlen útitáskával, amiben még nem volt más, mint egy kinyúlt melltartó meg egy koppintott Kenzo parfüm 1996-ból.
Aztán hálistennek elkezdtek üvölteni a macskák is, reggelit ide nekünk, de azonnal, úgyhogy hasznosnak érezhettem magam egy rövid időre, utána viszont nem volt megállás, igenis meg kellett keresnem az 1994-ben vett bakancsot, amit ugyan már évek óta nem hordok, mert az elmúlt huszonhat évben egy mérettel nagyobb lett a lábam, de kidobni nem lehetett. Talán azért, mert ki tudja, hogy mikor kell belegyömöszölnöm egy útitáskába.
A serpenyőcske viszont nincs nálam, nem is volt. Bár, ha jól meggondoljuk, nálam van ez is az ebédlőasztallal meg az Élet a Mississippinnel együtt…
Intermezzó – Mikrofonpróba, eegy, ketőőő
Lőttem egy videót Maciról, aki épp madarakat szemlél, és mindehhez lelkesen csóválja a farkát, miközben a Repülő Kutató háttérzenét szolgáltat a konyhában csörömpölve az akcióhoz. Most azon dolgozom, milyen rafinált módszerekkel tudnám megosztani ezen a fenomenálisan goromba wordpressen, ami november eleje óta mindent kétszer olyan bonyolultan csinál, mint előtte, nem komálja a .mov kiterjesztést, folyamatosan az üzleti lehetőségeimről csicsereg, és mindenáron rám akar tukmálni egy prémium csomagot.
Nos, forduljunk a facebookhoz, ami már szeptember eleje óta próbál egyidejűleg bonyolultabb és egyszerűbb lenni az addiginál, szintén az üzleti lehetőségeimről csicsereg, és szintén új csomagokat akar rám tukmálni. De legalább a .mov kiterjesztéssel nincs baja, höhö.
8/183 – Papundekli
Azt mondják, a hétvégére hidegfront várható. Ennek vajmi kevéssé fognak örülni a fák, akik elhitték, hogy most már igenis jön a tavasz. Tegnap a buszmegállóban az öreg göcsörtös nyárfa (nyárfa az, ugye, amiről késő tavasszal jön az a sok szöszmösz?) már ott szurkolt sok pici ököllel a márciusnak.
Esztergom amúgy napsütéses volt és kihalt,
a munkahelyem nemkülönben, ott dobozolgattam mélán és egyedül, térdig könyvben meg egyéb bizbaszban. Lövésem sincs, hogy fog kinézni majd végül az iroda. Attól tartok, minden bútort kidobnak belőle, ami ötven éve bírja a strapát, aztán telerakják az uraságoktól levetett papundeklivel.
Őszintén, az se érdekelne már, ha rajzolva lennének azok a bútorok, csak mehessek vissza igazándisiből tanítani, mert ez az onlájn szenvedés átkozottul kevéssé kompatibilis a pedagógusképzéssel. Látom a diákokat, meg megtartom nekik az órákat, meg ők is tartanak kiselőadásokat meg beszélgetünk erről-arról, de ez mind csak afféle digitális papundekli.
8/182 – Dógok
Ma rettenetes nagy expedíszijo van programon, élő valómban betotyogok a munkázó helyemre. Várnak az Aláírni Való Dógok meg Elpakolni Való Dógok, előtte busz, utána busz, közben pedig hórukk. A tervek szerint most már tényleg, de tényleg meghajítanak egy új íróasztallal, mert a pandémia miatt ez is csúszott meg csúszott. Múlt júliusban kipakoltam az összes cuccot belőle, bele egy ménkű nagy dobozba, aztán abból a dobozból lassan-lassan visszapakolásztam az asztal tetejére az őszi félév elején az oktatási anyagaim egy részét, és most kezdhetem elölről.
Na persze az egész expedíszijo azzal kezdődött, hogy én pontosan tudtam, mit akarok felvenni, de nem találtam meg a szekrényben, mert utoljára másfél évvel ezelőtt volt rajtam. Grr.
8/február
Asszem most ebben a hónapban egészen speciálisan unalmas lehettem, mert ránéztem a statisztikára, és némiképp elhűlten állapítottam meg, hogy ilyen alacsony havi olvasottsága legutóbb 2017. júniusában volt a blogomnak. Valamit rosszul csinálok, és fogalmam sincs, mi az. Szerintetek?… Hahó! … Van ott még valaki?
No de azért nesztek galéria.
8/180 – Fenrir
Meg vagyok én verve ezzel a famíliával, nem vitás. Miután tegnap éjjel kibontotta valamelyik idióta a falat, ma hajnalban fél egykor arra riadtam, hogy Fenrir vagy hogy a nyimnyámba hívják a farkast, aki megeszi a Napot meg a Holdat, aztán már nyakunkon is a Ragnarök, na szóval Fenrir valahol ott morog a közelemben. Mire magamhoz tértem annyira, hogy agnoszkáljam az égen a Holdat (basz nagy telihold volt, mellesleg), arra is rájöttem, hogy nem Fenrir az, hanem a Repülő Kutató, és nem a Holdat eszi, hanem horkol. Menet közben Pocit is felfedeztem, aki éppen az ágyam negyven százalékát elfoglalva aludt, és szintén horkolt, majd a következő hangok, melyek megüték fülemet, úgy szóltak, hogy bumm-bumm-bumm, pipipi, bumm-bumm-bumm, pipipi, amiből rögtön tudtam, hogy valamelyik eszement családtagom, arra is volt tippem, melyikük, lefekvés előtt betöltötte a szárítógépet, aztán otthagyta ebek és macskák harmincadjára, hadd zörögjön. Ebben a pillanatban begaloppozott Maci is, közölte velem, hogy nyiűű, majd kigaloppozott. És amikor azt hittem, megpróbáltatásaim végetértek, bzrrrr, elzúgott a fejem fölött egy poloska.
Asszem a poloska volt az utolsó csepp a pohárban. Tegnap délután, miközben maratoni összefoglalót tartottam a szociológia alapjaiból, ahajt a két és feledik óra környékén, mikor éppen a mechanikus és organikus társadalomról zöngicséltem, különös tekintettel a járványok kezelésére ezen társadalmakban, valamint arra, hogy miért vagyunk most olyan nyavalyásak és elveszettek, hirtelen megéreztem, hogy valami birizgálja a karomat. Lepillantottam, elnézést kértem, bocsánat, mindjárt jövök, csak épp kidobom ezt a poloskát, kivonultam a képből, kivágtam a dögöt a fürdőszoba ablakán, kezet mostam, visszatértem, aztán ugyanabból a lendületből folytattam tovább a nyulakkal és káposztával, illetve az elektromos hálózat karbantartóival, a wifi létezésével és más mütymüttyökkel illusztrált rövid áttekintést arról, miért vagyunk most másként szarban, mint például Kr. sz. 1400-ban lettünk volna.
Hát így esett, hogy én fél egykor megint kivágtam az ablakon a francba egy poloskát, kiszedtem a cuccot a szárítóból, megfésültem Macit (napi száz húzás a fésűvel, ez az alapadag), megittam egy kávét, aztán leültem takarót horgolni, és hozzá fegyverkovács műsort néztem, amiben olyasmik hangzottak el, hogyaszongya “fegyverkovács és patkolókovács vagyok, emellett meg harmincöt éve hivatásos Télapó”.
Meg van ez a világ húzatva, de piszkosul. Én nemkülönben.
8/179 – Fal
Az éjjel a kettő közül valamelyik szőrös agyabuggyant kibontotta a folyosón a falat. Nem, nem viccelek.
Bundakesztyű, bundasapka, bundasál. Hogy izélné hegyesre a zuniverzum.
8/178 – Jeges
Már megint abban a viccben vagyunk, amelyben én kis jegesmaci ugyan tudomásul veszem, hogy még az ükanyám is jegesmedve volt, de ez nem változtat azon, hogy bizony én fázom.
Mintegy mellesleg megjegyzem, tavaly tavasz óta fázékonyságom mértéke a szopornyica éppen aktuális számaival korrelál, nem az időjárással. A francba.
8/177 – Hutty
Úgy éljek, jobban összehuttyant másfél óra onlájn rutyutyu, mint élőben a duplája vagy triplája.
8/176 – Tagadhatatlan
A nap, amikor már nem odázhatod tovább a beismerést, hogy fodrászra vagy a nagyollóra van szükséged, mert úgy néz ki a hajad, mint egy böjti boszorkányé.
Legalább tényleg böjt van, na.
8/175 -Bálnák
Megvagyok, de nincs bloghatnékom, nesztek egy fotó Kisbálnáról és Nagybálnáról.
8/174 – Vár
Annyira várom a tavaszt, hogy csak na.
(A kép egyébként ismét egy piszok nad calász, ez csütörtökön volt rajtam tanításhoz, de még mindig jobb annál, mint ahogy most kinézek. Inkább ne képzeljétek el.)
Minden nap más - mindennap más 