Időnként elgondolkodom azon, tarthatnék “hogyan turkáljunk yol” tanácsadásokat, de aztán turkálok valamit yol, és rájövök, hogy az én eljárásaim reprodukálhatatlanok normális ember számára.
Ecce kabát. Mármint ez itt. Ezt tegnap turkáltam.
Nézzük az eljárást:
- Hétfő du. 14:05. A 14:15-ös buszra tartva benézek a sarki Hádába, csak úgy.
- Végigsétálok a kabátos soron, meglátok valami barátságos rozsdás-narancs bukléanyagot.
- Leakasztom a kabátot, odavonulok vele a legközelebbi tükörhöz, közben megforgatom a kezemben. Szép új, sehol rajta egy lik vagy folt.
- Megnézem a címkét. 20% gyapjú, 80% poliészter, egyméretes olasz darab, remek.
- Saját kabát le, rozsdaszín kabát fel, körbeforgok benne a tükör előtt. Saccra egy mérettel kéne belőle nagyobb, de hát mehetek én akárhová világgá, ennél nagyobb ebből a fajtából nem lesz. Muszájos esetben be tudom gombolni, de inkább ne kelljen.
- Zsebe is van. És kapucnija!
- Egen, most már tudom, hogy honnan ismerős ez a modell, pont ilyen kabátot láttam az egyik szentendrei butikban huszonvalahány ezer magyar pengő forintokért. Egye fene, megveszem.
- Odamegyek a kasszához, fizetek. 3539 forint.
- 14:11-kor kilépek az ajtón, és megyek a buszomhoz.
Élek a gyanúperrel, ebből nem tudnék tanácsadást tartani.
