Az én galériáim most már nagyrészt az “ismerjük meg Magyarországot a 880-as busz vonalán” képeslapjaiként is helyt állnának, úgyhogy a jelek szerint a zuniverzum úgy gondolta, ideje vagyon némi változatosságnak. Tegnapelőtt ugyanis (emlékeztetnélek, akkor voltam szemedet-is-kiüsse lilában) az elmúlt tíz évben először rossz buszra szálltam fel.

Shit happens. Ha munkába menetkor egy Volánbusz beáll a megszokott időben az Egres utcai megállóba, akkor én felülök rá. Eddig ez kiválóan működött, de most valami zavar lett a rendszerben, ez ugyanis nem a 880-as volt, hanem a 895-ös. És bevitt a Szentendrei szigetre. És én, aki ekkor még abban reménykedett, hogy ez egy Tahitótfalu betérő, megállás a Hősök Terén, aztán retúr vissza (ilyen busz is van), bambán fent maradtam rajta a következő megállóig, ami már majdnem Pócsmegyer határában van, és aztán négy kilométert kellett gyalogolnom vissza az üvöltő szélben, hogy felüljek a következő 880-as buszra.

Persze beértem az órámra csak öt perc késéssel, mert ez is egy olyan ortopéd időpontban volt, amikor inkább elmegyek egy korábbi busszal, de azért egyrészt elefes a péntek tizenharmadikába, másrészt pedig ha most nem vonulok bele a Szentendrei sziget folklórjába, hát sose.

Meg is írtam jövendő néprajzkutatók számára, úgyhogy most ideteszem, ne vesszen el.

“És azótátul fogva minden évben, amikor november 13 péntekre esik, és sivítva fú a szél, feltűnik a semmibű Tahitótfalu Vízmű buszállomásnál A Bíborba Őtözött Némber Lobogó Sállal. Megátkozza a fődet, a vizet, a Volánbuszt meg ennen hülye fejit, s elindul a pusztában a tahisi híd felé. Megyen, megyen, pocséták és intenzív disznószarszag közepette, a nyomában vértoportyánok üvöltenek, a füliben pedig a Temple of Love, Sisters of Mercy feat. Ofra Haza, on repeat. Mire hatszor elüvölti magát a Sisters of Mercy feat. Ofra Haza, a Bíborba Őtözött Némber átér a tahisi hídon, s eltűnik észak felé. Minden évben ez van, november 13-án, ha az péntekre esik, s a szél ott fújja szijjelfele a disznószarszagot. Itt hűjjön rám a bőr, ha nem igaz.”

Hát így. Még ma is izomlázam van.