Bevakoltam magam az illuzijo kedvéért (“mintha élnél, fijam”, mondaná Mama), és elvágtatok a dolgozó irányába. Ez a második hét se lesz rövidebb, mint az első, bár ezúttal nem tanítok pénteken, de ez sajna nem jelent semmit, tennivaló annyi van, mint a ragya.

A hajamnak fodrászra lenne szüksége, a korpuszomnak masszázsra, a szemöldökömnek festésre, az agyamnak pedig több alvásra, mint amennyi összejön. No de azért sálálá, csapatjuk.