Már megint ott tartunk, hogy innen szép nyerni, szerdán például egyszer csak ott találtam magam hazafelé jövet, hogy nem tudok egyenesen járni, ami némiképp összefüggésben lehetett azzal, hogy egész nap nem ettem semmit, mert nem volt mikor, és a mérleg állítása szerint azalatt az egyetlen nap alatt fogytam egy kilót. Jó, nyilván van miből, de akkor is. No de miután hazaértem, tápláltam magamat és a macskákat, majd elzuhantam kicsinyég, ezek után pedig ismét visszanyertem egyenes járásra való képességemet. A reziliencia csodája, az vagyok én, szolgálatukra. Még egy ideig.

Mindenesetre a héten gőzerővel beröffentettük a félévet, tegnap már a bábkészítős hátizsák is színre lépett az összes szajréval, a RK elment szokásos kora őszi lengyel turnéjára, aztán hazahozott nekem egy fél tonna Wawel csokit, az aulába visszatelepítettem a horgolt-varrott-ragasztott növényzetet, a Dunakanyar pedig szokott orcáját mutatta, mely vagyon szép. Már tizeniksz éve járom, időnként nem mindig egyenes vonalban, de még mindig szép. Galéria!