Micsoda egy tönkrezsúfolt, akciódús, rohangálós hét volt ez, te jó ég. Esztergomjárás André Kertész nyomában, Esztergomjárás csak úgy hobbiból, három zárótevékenység három különböző óvodában, wonton- és tésztaleves a múltkorában lefagyasztott háziwontonokból, horgolgatás a tahitótfalusi kormányablakban, az év első fagyija a Levendulából meg a Walpurga-buli Tortasuttogó pavlovájával és a szokásos kenyérrudakkal, plusz muffinok és minestrone.
Pénteken az iskolaudvaron találtam az egyik szünetben egy ilyen kis irizáló büzgencset, és néztem vagy tíz percig, hogyan gyalogol a kert felé. Asszem ez volt az egyetlen olyan időszak a héten, amikor éppen nem pörögtem valamin, mert még álmomban is folyton mentem valahová. Galéria!









magyaroramegminden
2024/05/05 at 08:07
Kérdeztem már a kis piros tálkákról, hogy miből vannak (anyag) és honnan vannak?
mák
2024/05/05 at 08:18
Kerámiatálkák, tavalyelőtt turkáltam őket egy készlet részeként a grazi Carlában.
Marinéni
2024/05/05 at 09:01
A tönkrezsúfolt szóösszetétel is nagyon szimpatikus nekem, kedves Berzsenyiné:D!
Marinéni
mák
2024/05/05 at 09:06
Állítólag Sztravinszkij mondta, hogy “A zenével az a kötelezettségünk, hogy kitaláljuk.” Na így vagyok én a magyar nyelvvel. 😀
Marinéni
2024/05/08 at 14:45
Münk es eléggé nyelvújító típusúak volnánk, de mindig jól jön az inspiráció (és a “közbeszerzés”):-)!
mák
2024/05/09 at 12:56
Gyanúsak vagytok tük nekem, nénnye. 😀
Zsuzsi
2024/05/05 at 20:34
Szerintem nem is rossz kis hét volt ez. 🙂