Azt mondtam, ezt a hidat akkor gyújtjuk fel, ha odaérünk. Odaértünk.
Ez még egy tegnap reggeli fotó. Tegnap délben Poci egycsapásra rosszul lett, kiment a folyosóra, ott összeesett, terpeszben feküdt lihegve a padlón, és ordított a fájdalomtól. Állatkórház, vizsgálat, nyugtató, vízhajtó, infúzió. Nem javult, ma reggelre már mindene összeomlott, csak feküdt az oldalán, és nyöszörgött. Elengedtem.
Most pedig kipucoljuk az összes macskavécét, elmossuk és eltesszük a Pocitálkákat, aztán… aztán a következő hidat is akkor gyújtjuk fel, ha odaérünk.
Minden nap más - mindennap más 
Kriszti
2023/03/04 at 10:33
Nagyon sajnálom!
mák
2023/03/04 at 10:35
Köszönjük. Neki már nem fáj, nekem meg muszáj lenni, ahogy apám mondta mindig.
fűzfavirág
2023/03/04 at 10:40
Annyira sajnálom. Neki már jó, neked meg — nem jó. 😦
mák
2023/03/04 at 10:58
Hát nekem nem nagyon.
Marianna
2023/03/04 at 11:45
Nagyon sajnálom, és azt is, hogy egyedül voltál ehhez.
mák
2023/03/04 at 13:00
Végül mindenki egyedül van. Azazhogy én most éppen nem, Maci már órák óta nem ül másutt, csak mellettem vagy rajtam.
peony67
2023/03/04 at 11:53
Sajnálom. De a lehető legjobb helyen volt macsek.
mák
2023/03/04 at 12:58
Remélem, ez tényleg így igaz.
magyaroramegminden
2023/03/04 at 13:13
😪😪😪
gittabry
2023/03/04 at 13:35
Nagyon sajnálom! 😦
perenne2
2023/03/04 at 16:44
Sajnálom. Kapaszkodjatok össze Macival!