Oh, shit, here we go again. (Már megint valami baj van a képfeltöltő pikulával, ha nemhomályosban akarjátok látni, kattintsatok rá, mert ez valami skandalum.)

Egyrészt már sose fogok kiszabadulni a takonyból, másrészt viszont muszáj elmásznom a nagybótig különféle embereledelekért. Mindeközben megjöttek Poci laboreredményei is, melyek szerint nagyjából a város összes macskája helyett is ő egyedül termeli a pajzsmirigyhormont, úgyhogy megint gyógyszerezünk, de mint a kurvannya. A jelenlegi adagja ugyan innentől három hétig reggel-este egy-egy pirula, de azok olyan borzasztó pici rózsaszín drazsék, hogy a tablettabelövő rakettába több időbe telik beleügyeskedni, mint magába a macskába.

Poci amúgy természetesen nem vesz tudomást arról, hogy neki bármi baja lenne.

Egen, ezek már megint a szokásos tömegjelenetek a futonomon, makkák tesztelik az új matracot, piszok elégedettek vele. Csuda, ha egyáltalán beférek néha én is a szőrösök közé. Előbb-utóbb viszont nem ártana lelépniük, mert vagy még ezen a hétvégén rántom át tavaszba a lakást (incl. a futon), vagy pedig sohanapján.

Nna, irány a bót, aztán varrni fogok. Ezt vehetitek fenyegetésnek is.