Az effélét mindenki másban méri, én a fürdőszobafiókjaimat kinyitva szoktam úgy érezni magam, mint egy márkiz.

Most a lehető legdekadensebb módon beállok könyékig a mosogatóba, mert az elmúlt napokban kissé, khm, elszabadultak a konyhában az állapotok, utána pedig bemászom a kádba, és rengeteg féle lötykőt kenek magamra. Azt a kollagénes-szenes lapótyát is rá fogom tenni a pofámra, miután már megpucoltam habbal, síppal, dobbal és rezgetős gépecskével. Képet ne várjatok a fekete maszkos fejemről, mindennek van határa.
A holnapi napra pedig:
Zsuzsi
2023/01/06 at 20:03
Az én mai szavaim(!) a déligyümölcs (=narancslé), a dekagramm (kb. harminc, és kovászos cipó), meg a délután, amiből megspóroltam egy boltba menést munka után, mivel előtte kaptam a cipót. 🙂 Magamtól meg örültem a napsütésnek, az enyhe időnek, a viszonylag nyugis munkanapnak, és a kedves vevőknek, szerencsére a többségük ilyen. 🙂
Zsuzsi
2023/01/06 at 20:07
Holnapra nagyon tukmálkodik az “alszik”/”álomba merülés”, de “alternatív megoldás”-ként azt is mondhatjuk, hogy “általában véve” jó a napunk. 😀
mák
2023/01/06 at 20:54
Én az “alteregó”-val kacérkodom, meglátjuk, mennyire leszek formában. 🙂