Kerek tízes, kerek százas, kerek világ, a zoknimon meg a kabátomon-sapkámon is kerekek, hát nem fasza ez, kéremszépen?

A magam naivitásában ugyan azt hittem, hogy ez a mai nap már épp eléggé gajrament (fél négy óta fent ketyegek, mosás, vasalás, kenyérsütés, anyámkínja, most pedig betotyogok kettő darab hallgatóért), de a világ azt mondta, höhö, fogd meg a söröm. Amikor felvettem volna a kis virágos bakancsomat, levált a talpa. De majdnem az egész.

Most azzal vigasztalom magam, hogy legalább nem odaki történt velem ez a csúfság a zuhogó esőben. Az még külön boldoggá tett volna.