Ezúttal álmomban kissé vénhedő, de roppant fifikás rokokó bérgyilkosnő voltam, ami jelentős előrelépés a múltkori éjszakához képest. Cserébe viszont valamilyen tisztázatlan okból úgy beállt a nyakam, mint a patyolat, csak derékból tudok fordulni, mint Mr. Finch, ha még emlékszik rá valaki.

Mindezek után hajszál híja volt, hogy nyafogóruhában induljak dolgozóba, de azért mindennek van határa.

Mindeközben pedig, mikor én lerottyantam, a RK kezd megfickósodni, ma például már nem csak azt reszkírozza meg, hogy be a székesfőfaluba meg el a boltba, hanem egyből elfutamodik Bécsig. Merjünk nagyot álmodni, ja.