Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy helló, új év, pont úgy nézel ki, mint a régi. Nos, majdnem. Az elmúlt hónapok rémséges aszálya után egész éjjel esett, afféle könnyű őszeleji esőcske, amit én fél hármas felkuvikolással (majd fél hatos visszaalvással), a szőrös terroristák pedig lelkes borogatással ünnepeltek. Ennélfogva a mai nap a szokásosnál később kezdődött, de máris melóval, munkahelyilevelezek orrba-szájba.

Közben viszont, és ezt most nagyon izginek találom, ebben a blogévben több olyan bejegyzésem is lesz, aminek a sorszámában nincs más, csak egyes meg nulla, és engem az ilyesmi kifejezett lelkesedéssel tölt el, teljesen indokolatlanul.

Egyszer majd mesélek arról is, hogy a hímzéseimben meg horgolásaimban milyen magánhasználatú számmisztikai sunyiságok vannak, amikről csak én tudok, mert ránézésre nem derülnek ki. Ezek is indokolatlan izgalommal töltenek el, és hát mi más éltesse az embert, mint az ilyesmik.

Lelkesedés legyen meg humorérzéksz, és elleszünk valahogy.