Itt ebben a kuplerájban egyre gyakoribb, hogy embertervez (én), aztán másvégez (Isten, másik ember vagy valamelyik macska). Tegnap például ennek igen szép jellemző esete ütött be, mikor elindultam, hogy rákenjek a fiókgombokra egy újabb réteg festéket (ez egy folyamatban lévő projekt, ha a végére jutottam, be is mutatom), aztán ezzel találtam magam szemben, ni:

Nyilván ilyenkor békén hagyjuk a szőrös hátramozdítót, mert amíg alszik, nem tesz tönkre semmit, különben is én vagyok a hibás, tudtam én azt nagyon jól, hogy az ott neki a kedvenc radiátora.

Nem baj, van itt munka dosztig, csak győzzem válogatni. Emlékeztek erre a képre itt?

Alig egy hónapja készült, amikor végre gatyába ráztam-forma azt az oldalát az emeleti folyosónak, dobozok meg minden. Ott a Kallax polc felénk eső végén azt a két fura világos kékzöld dobozt például valamikor egy éve vettem a lidliben vagy aldiban, és most jutottam végre odáig, hogy kicsomagoljam a nájlonból, és rendszerezzem vele a káoszt egy kicsinyt, mert az ránk fér. Gondoltam, ezzel a csíny letudva, jó lesz az itt nekem in aeternum, hurrá, megoldottam.

Hja, ahogy azt Móricka elképzeli. A múlt héten ugyanis rájöttem, hogy ezek a sunyi rohadt büdös szőrös dögök sutyiban kaparófának használják AZ ÉN DOBOZAIMAT.

De tényleg.

Újratervezés. Hogyaza.

Nyilván ezeket már nem tarthatom ott a Kallaxban, muszáj lesz papírdobozokat használnom az ottani pakolászáshoz, a papírt eddig nem bántották a szőrös disznók, bár nyugtával dicsérjük a napot. Jobb ötlet híján vettem hát az Ikeában egy kupac Tjena névre hallgató papírdobozt, amiket majd persze mázolni kell, mert itt akkor is színharmónia lesz, ha ezért kucsmát kell csinálnom pár családtagomból.

Most viszont mentsük meg ezeket a nyomorultakat, már tudom, mit akarok bennük tartani és hol, és nem hagyom magam, szemétládák.

Megnyugtató módon azt a papírtörlő vastagságú és minőségű burkolatot, amibe beleszerelmesedtek a macskák (asszem, Maci volt a főkolompos) elég könnyen el lehetett távolítani a doboz megrongált oldaláról, és azt is tudtam, mivel akarom pótolni, merthogy valamikor szert tettem (szintén a lidliben vagy aldiban) egy adag ilyen öntapadós izére.

Olyan mámorító-ronda volt, nem tudtam otthagyni, na. Sajnos, mint kiderült, a dobozkartonon igen szépen ragad, a papírtörlőn viszont nem.

Hogyaza. Újratervezés. Kétoldalas ragasztószalag.

Innen már szép flottul ment minden, még az is, amikor a likat ki kellett szabadítanom a bevonat alól, mert ezért van nekem sniccer,

és ő hajlandó is volt együttműködni, amiért külön hálás vagyok.

Hát így esett, hogy tegnap este újrahuzatoltam a dobozokat.

Most már csak azt a helyet kell megtalálnom nekik, ahol békében vannak a szőrös disznóktól. Valószínűleg ez lesz az, ide nem járnak a négylábú terroristák,

de akkor meg át kell terveznem azt, amit eredetileg akartam ide, és ezeknek az akcióknak végül mindig az a következménye, hogy tovább csúszik a kivitelezés.

Nem mintha nem érnék rá, egyre erősebb a gyanúm, hogy ebből a kuplerájból már tényleg csak lábbal előre fogok távozni.