Mivel nem csak dobozhuzattal él az ember, elkúsztunk a boltba, hogy vegyünk némi ennivalót magunknak.

Mire hazaértünk, 380 forint lett az euró, melynek következtében, gyarló asszonyállat aki vagyok, megállapítottam, hogy amíg a helyzet nem javul radikálisan, én nem veszek több cipőt.

Mivel még annál is gyarlóbb asszonyállat vagyok, mint sejtitek, igen könnyen juthattam erre a megállapításra, mert a január és februárelő folyamán, amikor a nagy cipőakciók szoknak lenni, én igenis vettem cipőket. Többet is. Olyanokat, amiket eddig nem láttatok, mert nincs szezonjuk, és még hónapokig nem is lesz. Úgyhogy készüljetek fel arra, amikor majd az új cipőimet mutogatom, azok valójában már régi cipők, csak még nem voltak rajtam.

Ez itt amúgy az optimizmus hangja, mert nem számol azzal, hogy esetleg a helyzet radikálisan romlik, és nem csak eurófronton. Gyarló, ámde optimista asszonyállat balra el, jegyzetet aktualizálni a levelezősöknek, majd esmég pacsmagolni fog, ezúttal zöldre vagy kékre (ez még nincs eldöntve). A világot továbbra is ketyegtetni kell.