Augusztus végén volt utoljára bármiféle rendrakás ebben a kuplerájban, amin az se lendít, hogy egy egész hétig nem voltam itthon, mert lehet, hogy ezalatt legalább nem lett nagyobb rendetlenség, de nagyobb rend se.
A szekrény fut,
(direkt kegyetlenül bele is vakuztam, hogy lássátok, mennyire), a Bűnök Barlangja fut jobbról is,
balról is,
úgyhogy nyilván középen is fut, ezeknek ez a szokása.
Ma reggel egy olyan reklámlevél esett a fejemre, hogyaszongya “emeld új szintre a zoknikirályságodat!”
Úgy értitek, ezt itt, ni?
Nos, kétségtelenül ráfér.
Minden nap más - mindennap más 
Zsuzsi
2020/10/04 at 09:16
Vannak ilyen nyomasztó napok… De ezekről általában egy Mark Burnett idézet jut eszembe: “Nincs jobb, mint túl nagy fába vágni a fejszét, aztán mégis felaprítani a fát.” 🙂
mák
2020/10/04 at 09:29
Ez lesz az angolokkal, ha elköltöznek Los Angelesbe: a tűző nap kisüti a fejükből az észt, a helyére meg besugározza az amerikai álom hurráoptimizmusát. 😀
Zsuzsi
2020/10/04 at 09:34
😀
Zsuzsi
2020/10/04 at 10:07
Mindazonáltal, ahogy téged ismerlek, gatyába rázod az egész házat pikk-pakk, és ráadásként még kreatívkodni is fogsz valamit, vagy sütsz egy(-két) kenyeret. 🙂
mák
2020/10/04 at 10:09
Hát, tényleg bele kéne húznom, mert még most is itt ülök lekávézott hálóruhában. 😀