A takarítás és rendrakás is olyasmi, mint amikor az ember a Jenga nevű játékkal bíbelődik: előbb-utóbb összedűl minden a sok pakolgatás közepette, aztán állhatsz siránkozva a romokon.

Tegnap például egy adott ponton Poci is úgy gondolta, beszáll a takarításba. Az elvárható eredménnyel.

Készítettem egy videót is a folyamatról, de azt most konvertálni kéne izéről izére, és nincs hozzá türelmem (valószínűleg elegendő tudásom se, de amíg nem próbálom meg, ezt nem is tudhatom, neszpá.)

Mindenesetre a cafatok játszi úrnője (Pocira gondolok) mellett más csapásokat is tartogatott a tegnapi nap: egyrészt kaptam a nyakamba egy csomó tanulmányt ún. nyelvi lektorálásra (korrektúra, bmeg, korrektúra), amit szombatig sok nyünnyögés és vernyákolás közepette meg kell csinálnom. (A nyünnyögés és vernyákolás nem feltétel, de nélküle lehetetlen. Átlapoztam a cuccokat, már megint van a szerzők között egy olyanfajta tudományos futóbolond, akit nem kéne publikációs lehetőségekkel etetni.)

Másrészt kénytelen voltam rájönni, hogy nekem is terápiára lenne szükségem, például ennek a feldolgozására:

Ezek itt az én harisnyáim. Nem az összes, hanem a készlet kábé hetven százaléka. Hogy a nyavalyába jutottam idáig, kérdem én.

Mindenesetre ma megint “itthoncsücsü közben ingem ujját felgyűröm, melóba belefekszem” napom van, de valószínűleg a rendrakás fogja elvinni majdhogynem az egészet…