Nna, akkor most gyerünk, monstre turkálóposzt.

Az itt megjelenő holmik, be kell vallanom, igen kevés kivétellel a “jobb híján” meg a “hol volt nekem az eszem” kategóriába tartoznak, de a múltkor az is elhangzott, hogy a “mentsünk turkálós holmikat yol” típusú bejegyzésekre is van érdeklődés, itt meg lesz mentenivaló bőven, hajaj.

Mindenekelőtt felsőket próbáltam venni, mert abból alig hoztam magammal. Ez a denevérujjú szürke izé most átmenetileg jó lesz,

később meg kezdek vele valamit, már azt is sejtem, mit.

Roppantul kedvelem a tunikákat, igen kevéssé a garbónyakat.

Az a garbónyak valószínűleg kegyetlenül le lesz majd operálva, mondok.

A gyűrt plüssbársony micsodák iránti vonzalmammal sosem tudtam mit kezdeni, most se.

Vettem egy igen finom puha piros pulcsit is, aminek az elején viszont ménkű ronda foltok vannak – fotón nem látszanak, életben viszont igencsak, de már van rá ötletem.

A pólóhiányos állapotra való válaszul két pólót is beújítottam,

amelyből a csíkos, nini…

Imádom a Gudrun Sjödén cuccokat, csak túl sóher vagyok hozzájuk.

A következő három darabot leginkább azért szereztem be, mert ihletem támadt ahhoz, hogy csináljak belőlük valamit. A két galléros póló férfiholmi, a szoknya 34-es, én meg bátor vagyok, mint egy vaddisznó.

Táskából annyi van nekem otthon, mint a fene, de most csak a nagy dög sárgát hoztam magammal, márpedig kellett egy kisebb méretű, de jól pakolható példány. Úgyhogy kiszúrtam magamnak ezt,

megnézegettem jobbról-balról, belülről,

hátulról,

aztán a sok zsebtől, rekesztől, pánttól és miegymástól elbűvölten megpróbáltam utána nyomozni, mert gyanús volt nekem, hogy ezt valaki tényleg megtervezte.

Eltaláltam.

Mekkora mázli, hogy a turkálókban nem ilyen kíváncsiak az árucímkézők, mint én, mert akkor nem dobták volna utánam egy ezresért…