Minden varróprojekt során van egy olyan pillanat, amikortól az Úr kezében meg a szőrös terrorista mancsában vagyunk. Ez ruhák esetében a szabás, úgyhogy még a folyamat elején át lehet esni rajta, a jelenleginél viszont sajna éppen most tartok ott, miután már rohadt sokat vágtam, varrtam, újra vágtam, majd újra varrtam. A recept, amelynek alapján dolgozom, derűsen említi, hogy ha elbalfékted a négyzetkék méretét, igazítanod kell majd a blokkokon. Nekem mondja, hah. Ez itt az igazítások eredménye:

Mostanra viszont végeztem az összes vagdosással, ezentúl csak az összevarrás van hátra, és a készülő izé ebben a percben elég lelombozóan fest,

pár ujjnyi vastag várakozó kupackaként, de tegnap nekiláttam szétteríteni, és ez itt még csak a fele,

úgyhogy ebből is legalább lesz egy fogpiszkáló, ha el nem. Ma mindenesetre szeretném eljuttatni abba a stádiumba, hogy a kismillió darabka egyetlen nagy darabbá változzon.

Na akkor uccuneki.