Ma van a Down szindróma világnapja, úgyhogy nyilván felemás zoknik napja is ez, bár ez azért nálam nem ritka.
Tegnap mámorító alapossággal kipucoltam a Bűnök Barlangját, ahol már bokáig jártam a ficniben meg az “asse tudom, hová rakjam” cuccoban, és most végre üres a padló meg ki van porszívózva a szőnyeg,
és a polcon szivárványokat raktam össze az anyagokból,
úgyhogy most csak azért könyörgök, ne üssön be semmi új, mert én most vissza akarok vonulni ide,
és nem csinálni semmit.
Minden nap más - mindennap más 
Zsuzsi
2020/03/21 at 12:11
Na jó, de mi lesz az a semmi, amit csinálsz? 😀 (horgolás, filmnézés fonalkeksz felvarrással, varrás, további macskafésülés…)
mák
2020/03/21 at 14:18
Mindenből egy kicsi, plusz szundikálás. Ja, meg egy kis távoktatás vagy minekhíjuk. 🙂
peony67
2020/03/21 at 18:09
Istenem, szivárvány-szerint rendezett anyagom… tudtam, hogy te vagy az én emberem… Hát akkor csináld a semmit, amíg én nem tehetem (és a tiédnél több anyag vár arra, hogy szekrénybe rendezzem, és kb reményem sincs arra, hogy szivárvány legyen belőle, szóval nemcsak zöldülök, hanem szivárványodok az irigységtől). Most már gyorsan csináld a semmit…
mák
2020/03/21 at 19:22
Őszintén, nem is nagyon tudom másként elképzelni az anyagok rendberakását, csak így. 🙂