Ma nem kezdődött túl jól ez a nap, hajnali háromkor kuvikoltam fel arra, hogy éppen felkuvikolok, vagyis első pillantásra ugyan semmi okom nem volt rá, csak feküdtem nyitott szemmel, bámultam a plafont, és töprengtem, hogy vajon mi nincs rendben. Aztán persze rájöttem, hogy csak az, amivel mostanság mindenkinek baja van – nem dal, nem sár, nem is kutyaugatás, egyszerűen csak szorongok. Nem nagyon és nem magamért továbbra sem, de ezekben az időkben igazán nem kell meglepődnöm azon, hogy ezt csinálom.

Jobb híján felkeltem, megmostam a fogam, főztem egy kávét, aztán bevackoltam magam a futonra, de valamiért ettől sem lett sokkal jobb, pedig még egy horgolást is odacibáltam magamhoz, és úgy negyed öt környékén a madarak is elkezdtek üvölteni odakint, mert nekik most éppen a lakásépítésen meg a szaporodáson jár az agyuk, nem azon, hogy mivanmilesz. Hálistennek ekkor bekocogott a kis szőrös stresszoldó-szorongáscsökkentő-antidepresszáns, és tette, amit tennie kell,

minek következtében én is tettem, amit tennem kell (az ott a kezemben egy rózsaszín macskafésű, ha tudni akarjátok), és erről eszembe jutott egy pillanatra Rózsa Sándor,

ettől pedig megint jobb lett kicsit, és ezzel már ellettem volna egy ideig.

A technológia vívmányai nélkül mi mostanság teljesen meg lennénk lőve, mert a nap úgy kel fel, mint máskor, a rigók pünkt ugyanolyan lendülettel rugdalják ki a sarat a balkonládákból, és a kis szőrös hátramozdító is épp akkor kérincsél kaját meg simit, mint a jelenleginél kevésbé izgalmas időkben. A technológia vívmányai nélkül viszont lehet, hogy ugyan hamar elvinne a fekete fene, de addig angyali derűvel és tudatlanul néznénk a dombtetőről szerteszét. Mindenesetre amikor negyed hétkor pittyent a gép, hogy üzenetet kaptam, ti elképzelni se tudjátok, mennyi minden villant át hirtelen a fejemen. Én az ilyen hajnali üzeneteket máskor is pánikban fogadom, nemhogy most, itt és így.

Nos, egy távoli ismerősöm volt. Annyira távoli, hogy már nem is igen emlékszem rá, ami nem csoda, mert valószínűleg évtizedek óta nem láttam. Ez volt a legelső üzenet, amit valaha is küldött nekem. A tartalma pedig egy bemásolt izé, ami azt bizonygatta, hogy a koronavírus elmulasztható vagy kezelhető vagy mittoménmi, csak inhalálni kell forró vízzel, fejeden törülköző.

Gyerekek, én még életemben nem tiltottam le ismerőst a facebookon (bár, bevallom, vannak olyan “ismerőseim”, akik ennyi erővel akár karthauzi szerzetesek is lehetnének egy hűvös grönlandi kolostorban, mert már régen lenémítottam minden megnyilatkozásukat). Balhézni sem nagyon szoktam senkivel, ami azt illeti, csak vállat vonok azon, ha valaki égbekiáltó marhaságokat mond, aztán legfeljebb őt is elnémítom, döngicséljen másnak. Ezúttal viszont nagyon erősen kellett gondolnom arra, hogy milyen szerepet játszik életünkben a kultúra és civilizáció meg minden más olyan ok, amiért elbizakodottan a teremtés koronáinak tartjuk magunkat. Ha nem gondoltam volna ezekre, valószínűleg visszaírtam volna, hogy IDE FIGYELJ, SZIVI, az anyám veszélyeztetett életkorban van, bezárkózva és Ausztriában, a húgom három gyerekkel, bezárkózva és Szerbiában, a férjem ma megy be irányított véradásra Budapest valamelyik hisztérikus kórházába, mert apósom jövő csütörtökre van kiírva nyitott mellkasműtétre (szív és tüdő) ugyancsak egy hisztérikus kórházba, és amúgy is mindenki síkideg, NEKED MEG VAN POFÁD NEGYED HÉTKOR ILYESMIKET KÜLDÖZGETNI NEKEM KÉRETLENÜL, TE OSTOBA PICSA.

A civilizáció és a kultúra viszont megköszörülte a torkát, és én csak annyit írtam végül, hogy ez egy hoax, káros és haszontalan, arra pedig, hogy átküldte nekem, egyetlen válaszom van: törlöm az ismerőseim közül. Végleg. Gondolkodás nélkül. És abban a pillanatban.

Ezek után megmostam a hajam, megettem egy kübli zöld izét tojással és grillezett kecskesajttal, mert reggelizni muszáj,

és ki fogom takarítani a Bűnök Barlangját, mert ha már eldöntöttem, igenis civilizáció és kultúra lesz itt, de mint a kurvaélet. Rúzzsal meg katicákkal meg parfümmel, mert azt is muszáj.

Azóta amúgy sikerült újólag alaposan felkúrnom az agyamat azon a címeres dísztökön, aki a köznevelési államtitkár, és volt pofája azt mondani, hogy a NATra való felkészülésnek semmi akadálya, a tanároknak most úgyis rengeteg szabadideje van, hogy nem kell bemenniük tanítani. Mivel viszont már nagyjából kedd óta tervezek egy hosszú bejegyzést a távoktatásról mint olyanról, várjátok ki türelemmel.