Még nyáron lett nekünk egy friss, ropogós családtagunk, a Repülő Kutató unokahúgának a kisfia, úgyhogy nyilvánvaló volt (legalábbis számomra), hogy a bolond Kata néninek elő kell rukkolnia valamivel ajiba.

Na hát kérem ez még szeptember végén kezdett el készülni,

és aztán egyre nagyobb lett,

a végén meg már külön szatyorban hurcoltam magammal az én rendszeres vándorútjaimra a buszon. (Erről nincs kép. Mindennek van határa.)

Természetesen, mivel hosszú munkához sok idő kell, csak néhány nappal ezelőtt jutottam el végre oda, hogy már majdnem kész lett, de akkor már esténként is melóztam rajta Poci legnagyobb gyanakvására.

És aztán, képzeljétek, egyszer csak kész lett. Akkor már csak két rövidpálcasor kellett, hogy szegélykét gyártsak rá, majd pedig a leginkább rühellt feladat, a fonalvégek eldolgozása.

Persze csak ma reggel jutottam végre addig, hogy teljesen a finisbe fordítsam a dögöt.

Azt hiszem, elég szépen sikerült eldolgozni a hátulját.

És kifejezetten gyermektakaró méretű darab lett belőle.

Egész pontosan 110×78 centi.

Ja, meg nyolcvan deka.

Használd egészséggel, Boti.