Most értem haza munkából, tulajdonképpen igen korai időpontban, ha nem kalkuláljuk bele, hogy hatkor indultam. Mindezt ráadásul úgy, hogy kettőkor arra ébredtem, nem kapok levegőt, aztán mire kifújtam az orrom, annyira felébredtem, hogy nem tudtam sehogyse visszaaludni.
Jelzem, mikor hazaérve belenéztem a tükörbe, egy olyan nyúzott rémunda nézett vissza, hogy ijedtemben újrarúzsoztam a számat.
Nagyjából olyan egyébként most ez a hét, mint egy maratoni futás: na még egy kicsit, na még egy kicsit, aztán csütörtök este majd eldőlünk, miután megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. És akkor ott lesz Leonidász.
A Repülő Kutató hozta nekem Brüsszelszből, és én ezt roboráló célzattal majd mind jól megeszem.
Minden nap más - mindennap más 
fűzfavirág
2019/09/18 at 13:59
Nyam 🙂
mák
2019/09/18 at 16:54
Nem adok belőle senkinek! 😀
fűzfavirág
2019/09/18 at 20:36
Alapvetően nem szeretem a csokit… de ez nagyon nyam 🙂
Zsuzsi
2019/09/18 at 17:33
Kellemesen boszorkánynak öltöztél. 🙂
mák
2019/09/18 at 17:51
A fejemben jobban nézett ki, mint rajtam…
Zsuzsi
2019/09/19 at 08:33
Bóknak szántam, szerintem rajtad is jól néz ki. 😊
mák
2019/09/19 at 14:32
Köszi. 🙂