RSS

6/348 – Leitmotiv

14 aug

Fél négykor ébredtem arra, hogy valaki ráugrik a vállamra az ágytámláról a ménkű nagy seggével. Mit ne mondjak, kábé úgy éreztem magam, mint Alice B. Toklas, amikor a Vámos Rousseau tiszteletére rendezett banketten a részeg André Salmon megette a kedvenc kalapjáról a díszítést. Rosseb, nyavalya és rohadás, a végén még tényleg bundakesztyűt csinálok belőled, cicu.

A másik kellemetlen meglepetés a macskasegg mellé az volt, hogy esik, sőt zuhog. Igen, tudom, nekem semmi se jó, eddig a fülledt meleg miatt ríttam, most a hideg eső miatt nyígok, de hát akkor is, én éppen most fogok elindulni fesztiválzani, sátorral.  Ott a Zemplén mélyén éjszakánként amúgy is hajlamos megvenni az embert az Isten hidege, bármilyen meleg lenne egész nap, és nekünk már volt szerencsénk anno ahhoz, milyen mértékű móka és kacagás, amikor olyan svunggal jön az égből az áldás, hogy a kétszáz méterre lévő templom tornyát se látni. Meg aztán, súlyosbítván azt, ami egyébként is, én már összeraktam, miket csomagolok magamnak erre a pár napra, és olyasmik voltak benne, mint szalmakalap. Eh, egye fene, legfeljebb bevágom a csomagtartóba a gumicsizmát is.

Mindeközben, úgy fest, sikerült ismét megölnöm a kovászt, legalábbis nem hinném, hogy az a szag, ami leginkább a napon felejtett juhtúróéra emlékeztet, bármi mással kecsegtetne. Bakker, ha ez már a második kovászhulla, ami az én baljós utamat szegélyezi, igen szépen állunk. Egyelőre megetettem, és bevágtam sztázisba a hűtőbe, a kivett részből meg sütöttem egy kenyeret, aminek a Repülő Kutató szerint semmi baja, de én akkor is érzek rajta valami Szagot.

Úgyhogy mindezek örömére kicsit letettem a fejem kilenckor, aztán majdnem három órával később dúltan riadtam fel egy komplex rémálomból, amiben az elkésés szerepelt mint Leitmotiv. A kelleténél hamarabb induló vonat, amin már fent ülök, de még nem tudtam venni jegyet; pontos időre elhagyandó hotelszoba, ahol hirtelen eltörik a hűtőszekrényben a kávéadagoló, és patyolatfehér törölközőkkel kell felitatni a padlóra csorgó löttyöt; zárba beletörő kulcsok; resti, ahol éppen kiszolgálóváltás van, pedig sietnem kéne, és el kell szaladnom felváltani a nálam lévő nagy címletet, mert visszaadni persze nem tudnak. Áááááá. És mindebben mindvégig ott volt a doktori, mert a hotelszoba meg a vonat meg a resti nem lett volna, ha nem kell konferenciára mennem, olyan konferenciára ráadásul, ahol pontokat kapsz még azért is, hogy hányan lájkolják a fb-re feltett konferenciafotóidat, és azokból mennyi van. Ááááááá. Totál pánikban ébredtem, és két kávéval tértem csak magamhoz, a Repülő Kutató pedig derűsen megnyugtatott, hogy nem késtem le semmiről.

Marhára remélem, hogy tényleg így van.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2019/08/14 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: