Volt nekem egy idős ismerősöm, aki azt mondogatta mindig, hogy öreg is, vak is*, úgyhogy két okból szokták hülyének nézni, ő pedig nem tud ezzel szemben mást tenni, mint hogy ezt kihasználja. (Láttátok volna, amikor pl. vonatjegyet kellett venni. Mikor megállapította, milyen hosszú a sor, azonnal kifordította a szeme fehérjét, és roskatagon tapogatózni kezdett a botjával, lehetőség szerint majdnem mindenkinek beleütközve a lábszárába. Soha nem esett meg, hogy ne engedték volna azonnal a sor elejére.) Na hát én meg nő vagyok, szoknyát hordok és sminkelek, ennélfogva mindig úgy néznek rám a barkácsboltokban, mint egy ufóra, és most már, hogy én is öregszem, és képes vagyok röhögni olyan dolgokon, amiken korábban felháborodtam, a lehetőségekhez képest mindig ráteszek egy lapáttal, amikor barkácsboltba megyek. Lehet, hogy a feminizmus szégyene vagyok, de őszinte, perverz élvezetet okoz, amikor azonnal a Repülő Kutatóhoz fordulnak, mit szeretne, aztán kénytelenek rájönni, hogy a kék szitakötő a vevő, mégpedig pontosan tudja, hogy mit akar vásárolni.

Ma például harminc méter 0.8-as szizálkötelet, kétoldalas extra erős ragasztószalagot, valamint egy pár S méretű munkáskesztyűt. Igen, újra megmentem a macskamászókát.

* Tényleg az volt, orvosi és jogi értelemben is, bár ettől függetlenül messziről meg tudta állapítani valakiről, mennyire jó nő. Azt mondta, ahhoz nem is kell látás.