Azt hiszem, mondtam már ilyet, de továbbra is roppantul érvényesnek tartom, hogy a lustikázás olyan, mint a csokoládé: ha belekezdtél, igen nehéz abbahagyni. Ettől a nagy kijelentéstől ugyan úgy érzem magam, mint Forrest Gump és Gombóc Artúr szerelemgyereke (ne gondoljatok bele), de hát ami jár, az jár.
Nekem például egy hétvége. Igazi. Kétnapos. Paplanruhában.
Oké, pontosítsuk: gyűrött paplanruhában. Nagyon gyűrött paplanruhában. Eh, több is veszett Mohácsnál, engem sem ártana kissé kivasalni, meg aztán úgyse látja senki, csak a családom meg a komplett internet.
Zsuzsi
2019/06/09 at 10:01
Ez a ruha is annyira jó. Gyűrötten is. 🙂
vica57
2019/06/09 at 10:22
Tapasztalatom szerint a hajtogatási gyűrődések a viseléstől kisimulnak 😀
(igen, nem túl jó barátom a vasaló meg az ő deszkája :P)
Viselési gyűrődések viszont keletkezhetnek, az anyagtól függően.
A ruha pedig nagyon jó.
mák
2019/06/09 at 11:48
Azóta már kirúgta magát, természetesen. 🙂
Zsuzsi
2019/06/09 at 11:44
Most azon gondolkozom, volt-e már gyűjteményes paplanruha kínálat összegző poszt? 😀
(Lásd, Bloggerek kézikönyve, Mit tegyünk, ha nincs kedvünk új tartalmat írni, de posztolni akarunk?)
mák
2019/06/09 at 11:47
Az még nem volt. Igaz, gondom sem azzal, hogy miként nyomassak új tartalmakat. 😀
Zsuzsi
2019/06/09 at 20:55
Ja, a te esetedben nem is jutna ilyen eszembe. Csak magáról a gyűjteményes poszt ötletéről jutott eszembe a “forrás megjelölés”. 😀