Mielőtt teljesen belegárgyulnék a tanukálásba, muszáj tennem egy expedíszijót a városba, menet közben kinyomtatván a LTF-et, aztán behajítván a postára, legyen már vége ennek a felvonásnak. (Egy hete kellett elküldeni a témavezetőnek, de egy hét múlvára oda kell érnie a tudomány főlegvárába is, nyomtatva. Ebből kifolyólag persze még ma reggel is megnéztem, elég pofás-e a pofája ahhoz, hogy kinyomtassam.) Miután megszabadultam a LTF-től, nem egy balraát következik, melynek utána hazajövök, hanem folytatom utam ahajt le a HÉVig, mert Pocinak elfogyott a száraz kajája, nekem pedig a hajfestékem. A két bót természetesen húsz méterre van egymástól, de ugyanolyan természetesen másfél kilométerre tőlem. Itt ebben a vircsaftban tömegével vannak ilyen árukapcsolások, nagyjából minden másfél kilométerre van tőlem és egymás mellett, például a macskák és a varrógépek kórháza is. Ez utóbbiakba ezúttal nem óhajtok menni, és nagyon remélem, hogy közelebbről nem is kell. Pocinak augusztusban lesz esedékes az éves oltása, Erik pedig (ő a varrógép) maximum a használatlanságtól tudna elromlani szegénykém. A port néha letörlöm róla.

A port néha rólam is letörölhetné valaki, mert kezdek teljesen meghülyülni itt a nagy komplex vizsga közeledtére, pedig az még két és fél hét távolban van. Azt már szinte látom, hogy a vizsgaszoba ajtaja előtt, mikor mindenki űzött arccal próbálja még utoljára átvenni a tételeket, én apatikusan ülök majd a folyosón, és horgolok. A folyosón horgolásig  viszont még van két és fél hét, és nekem addig teljesen össze fog keveredni a fejemben minden. Egyetlen tétel sincs, amit a nulláról kezdtem volna megtanulni, értsd mindenhez konyítottam már előtte egy kicsit, és természetesen más szakirodalmak alapján konyítottam, és természetesen nem tételekhez kapcsoltan tettem ezt, úgyhogy már most nem tételek vannak a fejemben, hanem összefüggések, és ez nekem így jó, arról viszont fogalmam sincs, hogy ez a bizottságnak majd jó lesz-e. Nem vizsgára tanultam én ezeket a dolgokat, hanem a munkámnak, és az másként vizsgáztatja az embert, mint a tekintetes bizottság.

Sok beszédnek sok az alja, cihelődjünk.

Mivel november után rögtön június következett, nekem meg ugyebár szürke pépet fújtak a fejembe, még nem tartunk ott, hogy  a nyári ruhatáramat rendesen hadba állíthattam volna, jelenleg egy dobozból szedek ki néha szezonális holmikat. Jó gyűrötten, mint ezt a mellékelt ábra is mutatja.