Ma lesz annak különleges világnapja, amikor én átcsámpázom az országúton a szemközti nagy piros házba, hátrahanyatlok a széken, aztán aszondom: “Lívia, csinálj ezzel a fejjel, amit akarsz!”
Ami azt illeti, akkor sem zokognék, ha belül is rendet rakna ebben a fejben.
A mai napra rendelt fölös és haszontalan, ámde szórakoztató tudnivaló, amit megosztok veletek: a “fodrász” szavunk a nyelvújítás korának szüleménye, és, bizony, ezek után jól sejtitek: a “fodor” szótőből képezték. A “friseur” (“frizőr” – lásd “frizura”) szakma megnevezésére kellett egy magyar szó, és több opció is volt kezdetben arra, hogyan oldják meg: “hajfodorító”, “hajbodorító”, “hajfodrász” vagy “hajbodrász”.
Szerintem még így jártunk a legjobban.
Minden nap más - mindennap más 
Zsuzsi
2019/05/28 at 07:14
Akkor később még jössz egy Utána képpel? 🙂
mák
2019/05/28 at 07:19
Holnap, valószínűleg…
Esztina
2019/05/28 at 15:53
Azt az idézőjeles mondatot ott, az első szakasz végén nekem éppen-pont a fodrászok szokták mondani az első “randi” után. És hozzáteszik, hogy “csak ide ne gyere vele, ha nem muszáj”…persze inkább csak gondolatban, mert a fodrászok is úrinők ám. 😉