(Szárad a hajam. Ezt a folyamatot nem szabad megzavarni, mert akkor duplarobbantott lesz a végeredmény, úgyhogy most akkor gyorsan beblogolom, miket szereztem mostanság.)

A héten (asszem éppen kedd volt, de már nem vagyok benne biztos), amikor megint ráesett a fejemre egy új és halaszthatatlan feladat, a buszomra várva búsan bebócorogtam az esztergomi Hádába. Igen, egészen pontosan én voltam az, aki két évvel ezelőtt eldöntötte, hogy nem jár többé Hádába. Nos, azóta bezárt Esztergomban az a két turkáló, ahová eddig be-bementem, cserébe viszont kinyitott egy Háda. A buszmegállóval szemben. Ezt a zuniverzum újabb aljas húzásának tartom, és már elegem van abból, hogy a zuniverzum aljas húzásaival szemben dacoljak. Úgyhogy bementem.

Azon a ruhán kívül, ami tegnap rajtam volt, a következőket hurcoltam haza szatyorkámban a buszon:

Egy vadonatúj ruha, még a címke sincs leszedve róla.

Egy dzsörzé tunika.

Egy len tunika, amire eeeekkora betűkkel van ráírva, hogy NYÁR.

Ha már elkezdtem tunikákat venni, nesze nekem egy tüll darab is. (Ez most éppen mosóban van, de majd úgyis látni fogjátok.)

Meg két szoknya. Ezekben nemigen van semmi spéci, hacsak az elsőnek a cakkos alját nem számítjuk, amit viszont valószínűleg ki fogok egyenesíteni, mert inkább látszik véletlennek, mint szándékosnak. Na majd felveszem, akkor segítetek dönteni.

Vettem három sálat-kendőt is, de azok most éppen mosóban vannak a tüll tunikával meg más érzékeny darabokkal. (A többi holmi is oda megy majd, de előbb lefotóztam a bandát.)

És mivel a remény hal meg utoljára, két paplanhuzatot is elhoztam majd varrogatós időkre.

Attól tartok, eljön az a pillanat, amikor elharsogom majd, hogy pokolba a tudománnyal, én ma varrni fogok. Ha minden jól megy, ez nem ma lesz, bár a fene tudja, kezdek már kicsit belegárgyulni a ppt-be, amit hajnal óta csiszolgatok.