RSS

Eská 5/32 – Párnahuzatból szatyor

02 jún

A kellően bonyolult Buci Bigyó projekt után (amúgy annak még nincs vége, további rettenetes ötleteim is vannak) lássunk valami egyszerűbbet, ami hasznos is, nem csak cuki. Ez itt most tényleg a “kezdők is belefoghatnak” kategóriájú egyszerűséget képviseli, vagy legalábbis így indult, de aztán rálépett ez is a hülyeség és marhaság útjára, eh. Na sebaj, ízlés szerint lehet egyszerűsíteni. A miértek és hogyanok egy hosszabbacska bevezetőt is igényelnek, úgyhogy töltsetek egy csésze teát, és helyezzétek magatokat kényelembe. Köszi. Ja, még annyit, hogy a képek minősége a szokásos felháborító trágya, de a varróasztalom mellett van egy nagyon kedves szép nyírfa, aki nekem árnyékot ad, és ha esetleg ezt a fotók sínylik meg, így jártunk.

Egy csomó mindennel vagyok úgy, hogy csak lebegek két véglet között, mint Mohamed koporsója, és a “védd a fákat, egyél hódot” sem kivétel. Tömegközlekedéssel járok, de van szárítógépem, fast fashion boltok helyett turkálóban vásárolok, de Franciaországból rendelek interneten cipőket, varráskor minden lehetséges ficnit felhasználok, de folyton új anyagokat veszek, holott már most is több van, mint elég, és tényleg ideje lenne kezdenem valamit azzal a két méternyi apró rózsás kék selyemmel, amit még 1996-ban turkáltam.

Nagyjából hasonló módon skizofrén helyzetben vagyok a nájlonzacskókkal is, azkikre szükségem van a macskaalom kidobásához (a kuka higiénés állapotára is gondolnom kell), meg a kenyér kelesztésében is nélkülözhetetlenek nekem (amikor a recept azt mondja, hogy “a tálat fóliával letakarjuk”, én egy nagyobb nájlonzacskóba szoktam belekötni a tálat, hadd dunsztolódjon aztán egy pokróc alatt). A legtöbbször viszont, amikor meg lehet úszni, azt mondom, hogy köszönöm, nem kérek zacskót/szatyrot, van nálam. Például egy ilyen, ni, amilyet most mutatok be alant.

A turkálókban én mindig kellő alapossággal át szoktam vizsgálni az ágyneműket is, sőt, a legtöbbször azokkal kezdem. Egy paplanhuzat néha tényleg csak egy paplanhuzat (igazi boltban szerintem már legalább tíz éve nem vettem ágyneműt), viszont gyakran inkább alapanyag egy ruhához vagy bármi máshoz. Sok alapanyag, ráadásul: egy dupla paplanra való huzat az én praxisomban turkálótól függően 1000-3000 forint közötti összegbe kerül, 4×2 méter anyagot tartalmaz, és esetenként olyan minőségű pamutszaténból vagy másegyébből van, ami sokkal de sokkal drágább lenne méteráruboltban. Csak egy példa: a legutóbbi lila paplanruhám egy olyan turkálós huzatból készült, amit a J. Rosenthal & Son “Dreams & Drapes” sorozatában dobtak eredetileg piacra. Dupla huzat, tehát még megvan az anyag majdhogynem fele, én kétezer forintot csengettem ki érte, új korukban viszont ötven font körüli áron vesztegetik ezeket (nyilván párnahuzatokat is adnak hozzájuk, és végső soron nem a beléjük feccölt anyagot fizeti meg a jótét brit vásárló, hanem a márkát, de akkor is).

A paplanhuzatokon kívül persze a párnahuzatokat is jól meg szoktam nézegetni – mondtam már, tíz éve nem vettem igazi boltban ágyneműt. Egy párnacihából nyilván nem lehet olyan sok mindent kihozni, mint egy paplanhuzatból, de vannak olyan dolgok, amelyek éppen ebből valósíthatók meg a legkönnyebben. Például egy szép, praktikus, hurcibálható szatyor.

Nézzük például ezt itt ni:

Jó tartású piros vászon vicces mintával, az elmosódott címke szerint ikeás darab és 100% pamut, háromszáz forintba került, és eleve alapanyagként vettem meg, nem pedig párnahuzatnak. (A párnaciháimat, bevallom, én jobb szeretem valami kevésbé durva anyagból. Egy bizonyos életkoron felül amúgy is kiapadhatatlan mulatságforrás ébredés után végigszemlézni az ember pofáján, milyen mintákat kreált rá éjjel a párna.) A turkálós párnahuzatok, legalábbis az én tapasztalataim szerint, pár centi pluszmínusz 75×45 vagy 80×80 centis méretekben érkeznek, a kisebbek záródás nélkül, a nagyobbak gyakran cipzárral. Ez itt speciel 75×48 centi, záródása nincs, a nyílásnál az egyik szél 18 centis visszahajtása fogja meg a párnát, hogy ne csusszanjon ki éjjeli forgolódás közben. A szabását (ez sem ritka ezeknél a turkálós huzatoknál) egyetlen folyamatos, hosszanti csíkból oldották meg. Ennélfogva a darab nettó anyagmérete 48×(75+75+18). Az épp elég sok. Tök vidáman ki lehetne hozni belőle egy topot vagy egy gyermekleánynak való pörgőszoknyát is, de most szatyrot varrunk, slussz.

Mindenekelőtt lenyisszantottam azt  részét, ahol a nyílás van, 20 centire a szélétől, hogy a nagyobbik darab elszegéséhez is legyen még elegendő matéria.

A “szatyorrészt” duplán visszahajtottam, elszegtem.

Ez a maga majdnem 50×50 centijével már így is épp elég nagy dög, de a pakolhatóságot még lehet fokozni az alábbi trükkel. Amikor mind a két alsó sarkát levarrja ilyenformán az ember, a szatyornak lesz egy helyes kis “öble” az alján, és ettől vicces módon több minden fér bele.

Oké, a szatyorrésszel egyelőre végeztünk, térjünk rá a fogantyúkra. Mindenekelőtt levágtam a megmaradt anyagrészről a 18 centis visszahajtást, úgy, hogy mindeközben ne sértsem meg a többi varrást, majd a megmaradt darabról is lenyírtam az elszegett szélét. (Nyugi, a visszahajtás anyaga sem megy kárba.)

A megmaradt darabot az egyik varrás mentén elvágtam (a másikat békén hagytam), és erről is lenyírtam a szegélyt, hogy egy szép szabályos téglalapot kapjak.

A téglalapot hosszában kettévágtam, amivel két, kábé tíz centi széles csíkot kaptam, jó hosszút. A  továbbiakat gyorsabb és egyszerűbb megmutatni, mint elmagyarázni, merthogy felragadtam a vasalót is, íme:

A vége az egésznek két pánt lett, a hosszuk majdnem egy méter (2×48), a szélességük három centi.

Az egyiket rögtön fel is varrtam a helyére. Erre nincs igazi recept azt leszámítva, hogy legyen tükörszimmetrikus a végeredmény; mindenkinek más igényei vannak arra, hol legyenek a szatyorfülek, és mennyire hosszú legyen a fogantyú. A felvarrást sem kell ennyire mívesre bütykölni, az senkinek se legyen irányadó, hogy alulírott kétszer visszahajtott széllel és a táskafüleknél szokásos András-kereszttel oldotta meg.

(Jelzem, ha ti is olyanok vagytok, hogy csak varrtok ábrándosan, és nem gondoltok arra, milyen anyaggal dolgoztatok korábban, legkésőbb ebben a pillanatban nézzétek meg, hányas tű van a gépben. Erik felüvöltött, én elnézést kértem, és kicseréltem a 80-as sztreccsvarrótűt 100-as farmervarróra.)

A pántok után megmaradt vékony anyagcsíkból egy leginkább madzaghoz hasonlatos tárgyat gyártottam, és speciel azt nem fotóztam le, de mindjárt meglátjátok. Most ugyanis visszatérünk a levágott visszahajtásra, 18×47 centi, egyik hosszanti oldalán szegéssel. A másik oldalán is beszegtem, aztán a két végén is.

Remélem, teccikérteni, mert most már inkább mutogatni fogom, mik történülnek, mintsem hogy verbalizáljam. Például színre lép az emlegetett madzag, kettévágódik, majd jobbról-balról belevarródik a tokocskát kialakító varrásvonalakba,

és idelátogat régi barátunk, egy polárcsíkocska. Igen, belőle hurokgombolás lesz.

Gomb felvarrva, juhé.

És akkor, tádám! Felvarrjuk a második szatyorfület is, úgy, hogy előbb az egyik végét rögzítjük, aztán a kis szütyő fülecskéit felhúzzuk a fogantyúra,

és rögzítjük a szatyorfül másik végét is.

Az eredmény (az olló a méretarányok miatt van a képen) egy olyan jó nagy szatyor, aminek használat közben van belül egy kis szabadon fityegő zsebe,

használaton kívül meg ez egy praktikus tokocskává változik, amibe bele lehet hajtogatni őkelmét.

Mivel a szatyorfülre van rögzítve, a tok nem veszíthető el, és nem csúszik le a szatyor aljára sem, a három kiló újkrumpli és két fej kelkáposzta közé.

Soxeretettel ajánlom mindenkinek, akinek van varrógépe, egy óra ideje meg egy kiszuperált tarka párnahuzata. Mosható, pakolható, ajándékozható.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2018/06/02 hüvelyk ajándék, újracucc, blabla, eská

 

6 responses to “Eská 5/32 – Párnahuzatból szatyor

  1. Zsuzsi

    2018/06/02 at 13:21

    Ezt még végigolvasni is jól esett. Szeretjük az ilyen egyszerű varrásokat,hasznos, szép végeredménnyel, és lehetőleg nulla maradékkal. 🙂
    Ne tudd meg, mennyi ágyneműnk van nekünk is turkálókból, javarészt anyagnak megvéve! 🙂

     
    • mák

      2018/06/02 at 13:32

      Annyi maradékom van, amennyi az egyik levágott szegély meg a szatyorfülek méretre szabása után maradt. 🙂

       
  2. Zsuzsi

    2018/06/03 at 15:00

    Ööö, egy hajpánt? 🙂

     
    • mák

      2018/06/03 at 15:09

      Hm, annyi még kijöhetne belőle. 😀

       
  3. Esztina

    2018/06/07 at 10:28

    Úúúúú, erős késztetést érzek, hogy elővegyem a varrógépemet! Köszi a receptúrát!

     
    • mák

      2018/06/07 at 10:31

      Szívesen, máskor is. 🙂

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: