Gyerekruhával már sok mókás merényletet elkövettem, de ilyet még nem, szóval így tessék fogadni.

Van nekem egy volt munkatársam, hívjuk Kamillának, mert így hívják a blogján is. Kamillának van egy lánya, akit hívjunk Zuzinak, mert mindenki így hívja, és Zuzi a jövő héttől lesz bölcsis. Eddig megvan? Oké.

Tavaly nyáron elcsetelgettünk Kamillával gyerekruhákról meg effélékről, többek között arról is, hogy a gyerek szórakoztatására mindenféle dolgokat is kell rajzolnia, ami a maga módján valóban szórakoztató, a gyerek nem kérdez olyasmiket, hogy mi ez a lábas hal, hanem simán elfogadja, hogy az a fóka. Át is küldött néhány rajzot azok közül, amelyekkel Zuzit mulattatta, többek között ezt:

Én pedig megkérdeztem vidáman, nem szeretne-e esetleg Zuzinak egy olyan ruhácskát, amin anyu rajzai vannak, Kamilla pedig azt mondta, ó, dehogynem.

És akkor ennyiben maradtunk.

Ugorjunk fél évet előre, amikorra már tényleg lesülőben volt a pofámról a bűr, hogy még mindig sehol semmit nem csináltam. Most viszont, hogy Zuzit kiteszik a kortárs csoportnak és az intézményi szocializáció legelső állomásának, ideje volt tényleg nekilátni.

Neki is láttam:

Na most ugyebár van nekem egy sokat kisbencézett szabásmintám, amiből igen ifjú hölgyeknek szoktam gyártani ruhácskákat, és van egy olyan meggyőződésem, hogy amíg egy ifjú hölgy nem közli azt, hogy “kedvenszem a józsaszí!!”, addig érdemes olyan holmikban járatni őket, amik nem habosak-babosak, ámde jól tűrik a koszt, vidám-tarka dekorációval. El is döntöttem, hogy a ruha márpedig zöld lesz, a sárkány meg, hm, miért ne lehetne narancssárga?

Az is lett.

A továbbiakat fedje a feledés kegyes fátyla, én legalábbis nem akarok visszagondolni arra, milyen szavakkal illettem Eriket, aki ezúttal nem volt hajlandó együttműködni. Ez egy igen rugalmas anyag, a paszpólokat meg egy még ennél is rugalmasabb anyagból gyártottam rá, szóval iszonyú sokat bontogattam a varrásokat, amikor Erik éppen megkutyálta magát, és nem és nem akart trikotázst varrni, de végül meglett. Én ugyan továbbra is némiképp búsan meredek rá, mert látom, hogy hol vannak a gikszerek, és kézimunkázónak kifogásolható minőségű holmit nyújtani át igen nagy szégyen, de kész van. A kvetkező jobb lesz. A következők mindig jobbak, ez az alapelv.

Ilyen lett hátul a gombolása:

és ilyen lett maga a komplett ruha:

Most ugyan rengeteg kétségem van (Zuzinak tetszik-e majd vajon a ruha? ki lesz az első, aki azt mondja, hogy “de hát ez egy kislááány, miért engeditek, hogy ilyen rémségeket varrjanak neki”? a Fülesmackó csoportból ki szorul majd elsőként terápiára – dadusok, többi gyerek, szülők? stb, stb), de a puding próbája az evés, úgyhogy letisztogatom a cuccról a Bűnök Barlangjában óhatatlanul is rákerülő macskaszőrt, aztán megpróbálom kitalálni, hogyan és mikor tudom célba juttatni.