RSS

6/126 – Kóc

04 jan

Tegnap olvastam egy cikket arról, hogy az influenszerek arra panaszkodnak, milyen bánatos életük van, mert nem tehetik meg, hogy pizsiben fetrengjenek a kanapéjukon egy zacskó csipsszel, ehelyett kénytelenek még akkor is bugyiban és full sminkben pucsítani a konyhájukban egy eszpresszóval a kezükben, amikor legszívesebben mackónadrágban ennének tegnapelőttről maradt kínait, dobozból. Mindez amúgy onnan jutott eszembe, hogy mikor ma reggel megálltam a fürdőben, ölemben azokkal a holmikkal, amik mára a fejemre estek a szekrényből, azon kezdtem vacillálni, mossak-e hajat vagy sem.

Megnéztem a tükörben jobbról, megnéztem balról, aztán azt mondtam, ez a piros kóc itt a fejemen még ellesz magának egy-két (három) napig, nem koszos ez, csak hát esztétikailag, izé, ráférne egy generál. (Meg egy fodrász. Igen, egy fodrász tutira jól jönne neki.) Végül is, minek strapáljam magam vele, úgysem hagyom el ma a lakást, úgyhogy nem is lát senki, csak a férjem (neki mindegy) meg a macskák (nekik még annál is mindegyebb). Ja, meg bárki, aki a blogomra kattint. Akikről persze többé-kevésbé azt se tudom, kik és mik ők valójában, miért járnak ide, és mennyire fontos nekik, hogyan áll a fejemen a piros kóc.

Na ez volt az a pillanat, amikor elképzeltem, amint az egyszeri blogolvasó megnézi a mai fotómat, aztán megfordul a székén, és felháborodottan azt mondja a férjének/munkatársának/tengerimalacának, hogy “Képzeld, az a bolond vörös nő ma sem mosott hajat!!!“, és ettől olyan röhöghetnékem támadt, hogy alig bírtam abbahagyni. Még az elektronyos fogkefét is le kellett állítanom, ne szálljon szét a fürdőben a Parodontax. (Nyilván éppen fogmosás közben jutott ez eszembe, mikor máskor.)

Természetesen nem mostam hajat. Ide lőjetek. Én ugyan megpróbálom a legjobb képemet mutatni minden nap, de azért ez itt egy valódi élet valódi jeleneteiről szól, és higgyétek el, mindannyiunknak jobb, ha nem fogok bugyiban pucsítani a konyhában.

Na persze mikor felvettem a “farmert fogok varrni máma, héjja-hó” jelmezemet, és bementem a Bűnök Barlangjába, ez a látvány fogadott.

Egen. Az ott egy Poci. Alszik. A farmeren, amit szét akartam vágni.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2019/01/04 hüvelyk ajándék, újracucc, eská, macs, tél

 

6 responses to “6/126 – Kóc

  1. zirzabella

    2019/01/04 at 12:35

    Ha rám hallgatsz, akkor mosod, amikor akarod. (Viszont az influenszerekkel szemben, akiknek a tökéletlensége is fényesre polírozott és simára filterelt, jobban esik téged olvasni, mert te ohne filter meg polír.)

     
    • mák

      2019/01/04 at 12:40

      Filter, az nincs, de a számat azért ki szoktam rúzsozni, mielőtt fotózkodom. 😀

       
  2. Zsuzsi

    2019/01/04 at 17:41

    Egyébként tökre nem látszik a hajadon, hogy nincs megmosva. 😀
    Poci meg csak előkészítette, “bemelegítette” neked a farmert…

     
    • mák

      2019/01/04 at 17:46

      Inkább elátkozta. 😀

       
  3. dalbergiaretusa

    2019/01/05 at 09:47

    Szia! Anna vagyok, egyike azoknak, akikről nem tudod, kik és mik valójában, viszont elárulnám, hogy humorodért és édes bülbül szavaidért járok ide, és én sem mostam tegnap hajat 🙂

     

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: