Az év legrövidebb napja, nekem meg végre lassú és többé-kevésbé céltalan, kóchajú matatónap felemás zoknikban. Sütögetőnap, varrogatónap. Decemberi vizsgák letudva, jegyek beírva, tele a kamra, tele a padlás, a kosárkámban másfél kiló főzőcsoki, a Bűnök Barlangjában készülődő plüssök, a kanapén horkoló macskák, a kannában fahéjas-almás tea, az ablakpárkányon narancsos illatmécsesek.

Légy szíves, kedves jó zuniverzum, ezúttal nem tojni bele a palacsintácskámba. Nekem most éppen jó, és igenis azt akarom, hogy nekem most jó legyen.