RSS

6/78 – Két doboz gombostű

17 nov

Nem tudom, a konferencia más szekcióiban mi volt a helyzet, mert mire mi becsuktuk a bótot délutáni négyhúszkor (összesen csupáncsak tíz perc csúszással, hurráhurrá*), a folyosókon meglehetős csend volt és hullaszag, szóval a többiek vagy még inkább elcsúsztak, mint mi, vagy pedig sokkal rendeskébbek voltak nálunk, ami utóbbit én ugyan valószínűtlennek tartom, de adjunk esélyt ennek a kevéssé plauzibilis lehetőségnek is. A mi szekciónkban viszont, mely a leghátülső terembe volt eldugva, rendkívül kollokviális hangulat volt és roppant nagy camaraderie. Nem is nagyon számíthattunk másegyébre, minekutána összesen tizenkét ember vala bent, akik különböző átfedésekben és társulásokban ugyan, de mind ismerték egymást**. Heten előadók, öten pedig valódi gyakorló óvodapedagógusok, akik puszta szakmai érdeklődésből ülték végig az egészet, sose legyen ennél jobb közönség. (Megjegyzem, nem csak hogy a leghátülső teremben voltunk, de pont annyi szék is volt bent, mint ahányan megjelentünk. Az összes többi teremben legalább harminc embert lehet leültetni, és ebből nagyon mélyértelmű következtetéseket lehetne levonni, de ezt rátok hagyom, ha esetleg nincs más álamügyetek fojóba.)

Én ugyan azzal ültem be, hogy nagyon remélem, nem fogom lehányni közben a szekciót (a gyomrom még mindig vacakolt), de mire a végére jutottunk, teljesen lelkes lettem és virgonc és életképes, úgyhogy zárás után még gyorsan elkopogtam a sarkaimon a rövid- és méteráru-boltig, mert a múlt hétvégén beletűzködtem egy projektbe az összes gombostűmet, és az egy olyan projekt, hogy innen talán fél évig nincs több . (A rettenetes szójátékért elnézést minden gyengébb idegze olvasómtól. A legutóbbiért is.) Még volt öt perc a busz érkezéséig, én meg az eddigi tapasztalatok alapján úgy gondoltam, hogy a busz úgyis késni fog, irány a rövidárubolt. Hát persze hogy ez volt az egyetlen alkalom, amikor időben érkezett az a dög, ott rohant el sárgán és kajánul az orrom előtt, amint kiléptem a boltból, kezemben két dobozka gombostűvel. Engem ezúttal (mondtam már, hogy éppen nagyon virgoncnak és életképesnek éreztem magam, ugye?) elfutott a pulykapipi, hogy ÚCCSE HAGYOM MAGAM!!!, és elkezdtem rohanni öszves sarkaimon, mert úgyis csak kétszáz méterre van a megálló, és amíg a többi népség-katonaság felcihelődik a buszra, odaérek, juszt is.

Ha most azt várjátok, hogy valami nagy és tragikomikus csattanója lesz a sztorinak, elnézést, hogy csalódást okozok, ugyanis mindössze annyi történt, hogy elértem a buszt. Nem tört le a cipősarkam, nem estem hasra, és még a sofőrt sem hánytam le, ehelyett végigdöngettem a Dunakanyaron, és épp időben értem haza ahhoz, hogy még átvonulhassak a szomszédba, ahol éppen Bucót ünnepeltük meg nem mondom miért, valószínűleg névnapja volt vagy mi a tosz. Nyilván ajándékot is kellett vinnem, az úgy illendő, de sebaj, nálam mindig van valami talonban, úgyhogy egy icipici kínaibótos rózsás bádogdobozt kapott, benne pedig egy úgyszintén kínaibótos életfa-medált láncon. Szoktak kapni igazi házilag ácsolt ajándékokat is, de most nem volt érkezésem gyorsan összeütni valamit, meg úgyis tudtam, hogy annyi csillogós meg nyürrögős játékot fog kapni, mint a ragya. Úgy is lett. Mikor a gyerek egész este egy szivárványszínű pihegombócot ölelget, aminek világít a szeme, és ha meghúzzák a farkát, énekelni kezd, azzal nem lehet konkurálni, én meg nem is akarok.

Mindenesetre a hepaj lezajlott (mindegyik), én meg lenni egészen jól, bár az orrom még mindig folyik, de ennél nagyobb bajom sose legyen. Most nyilván a piacra megyek, aztán élvezem a dolce vitát meg a szabadnapomat. Amikor a hétközépi hisztike közben azon siránkoztam, hogy mi lesz majd ebből, az egyik barátnőm arra tippelt, hogy kenyérsütés, egy új párnahuzat meg egy új ruha.

Asszem, ördöge volt.

* Öt perccel később kezdtünk, mert az intézményben járatlanoknak nem volt egyszerű megtalálni a termet, később meg úgy hoztunk össze még plusz öt percet, hogy a szakma két olyan pterodaktilusza is előadott, akiket rém nehéz volt lelőni, mikor már belelendültek.

** Az egyik előadó, akivel tavaly is ugyanazon szekcióban voltunk ugyanezen a gombperecen, megkérdezte tőlem, hogy ez új hajszín? merthogy tavaly sötétebbnek látszott, bár lehet, hogy csak a sárga holmik mellett. Nos, ha mást nem is mondhatok el magamról, a jelek szerint legalább a kinézetem mély nyomokat képes hagyni a szemlélőkben. Muhaha.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/11/17 hüvelyk eská, ősz

 

Címkék:

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: