Megest hajnalban ébredtem, hogy akárhová ne tegye a zuniverzum, aztán kávéfőzés közben eszembe jutott Szilágyi Domokostól az “5.10-kor kel a nap pedig nem muszáj neki de már megszoktuk”, és elkezdtem Szilágyit olvasni, Álom a repülőtéren meg Kényszerleszállás, mentem végig a köteteken, és szinte félelmetes volt, mennyi mindenre emlékszem belőle, még olyan versek is vannak, amelyeket kívülről tudok, pedig azt sem volt muszáj.
“ó szülém lelkem valahol mindig nappal van”
Zsuzsi
2018/10/23 at 15:03
Szilvaszezon, megmondtam én. Nekem sütemény, neked ruhaszínek… 🙂
mák
2018/10/23 at 15:55
Éppen normandiai almás kenyeret sütök. 🙂
Zsuzsi
2018/10/23 at 16:59
Ajj, mindig ez a finom ételek nevével vegzálás… 😀
mák
2018/10/23 at 17:21
Te kezdted a szilvás sütivel. 😉
Zsuzsi
2018/10/24 at 14:39
Mondá a nő a CrockPotjával, és annak részletes tartalmi-illati idézeteivel, meg a százféle nyálcsordító kenyerével… 😀