RSS

Eská 6/1 – Táskamentés

08 Sze

A turkálókban, mint minden értelmes ember, én is az olcsó, érdekes, jó minőségű és ízléses holmikat keresem, de néha kitör belőlem a földanya, aki azzal hoz haza egy darabot, hogy “jaj te szegény, el nem tudom képzelni, kinek kellenél, gyere haza szépen a mamához, ő majd megment”. Ugyanez szokott kitörni belőlem néha a piacon is girbegurba cukkinik meg sebesült paradicsomok láttán, és ha rákérdeznétek: mivel tisztában vagyok ezzel, hogy vannak ilyen rohamaim, némi bűntudattal, de távol tartom magam a “fogadj örökbe egy macskát” oldalaktól is. (Mikor múltkoriban egy nem túl lelkistabil időszakban bementem tallózni egy ilyen oldalra, iszonyúan megesett a szívem egy kidobott felnőtt cicán, aki az óbudai Auchan mellett kérincsélt simiért meg kajáért, amíg az állatmentők be nem fogták. Csorba volt a fogsora meg volt egy gyógyult-törött bordácskája, és a képeken olyan kétségbeesetten nézett szembe az emberrel, hogy egyből a lelkibe bele neki. Ha nem jöttetek volna rá eddig, Pociról beszélek. Valószínűleg villámgyorsan el tudnék jutni a “kilenc macskánk van” állapotig, úgyhogy inkább nem kísértem a sorsot. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha megjelenne a teraszon óbégatva és örökbefogadásért könyörögve egy gazdátlan példány, nem az lenne az első, hogy “jaj te szegény, gyere szépen a mamához”.)

Na hát a mostani földanyai rohamomnak ezúttal csak igen mérsékelt lelki vonzatai voltak, egy nyavalyás táska nem egy bundás és dorombicázó élőlény, de az alapelv ugyanaz volt: ezt a nyomorultat jó eséllyel nem fogja elvinni senki. Hát gyere szépen a mamához, bmeg.

Hogy miért gondolták úgy a gyártók, hogy egy amúgy jó beosztású, praktikus méretű, szép karamellbarna pakolós táska csak nyerni fog attól, hogy egy bulldogfejet cseszerintenek rá flitterekkel meg gyöngyökkel kipitykézett napszemüvegben, plusz még más értelmetlen szarságokat is – fel nem foghatom. Sebaj, erre van a fércbontó.

Nyilván ezúttal is a Murphy-féle szabály egyik változata érvényesült, miszerint ha valaminek tartósnak kellene lennie, azt ragasztják, amitől pedig meg szeretnél szabadulni, azt varrják. Meg is maradt a nyoma az összes rávarrt prücikének, el kellett valahogyan takarni. Hát jó.

Stratégiám az vala, hogy a nagyon feltűnő varrásnyomok eltakarásához egyrészt hímzőcérnát fogok használni, másrészt meg tallérokat. Kábé nyolcvan százalékukat sikerült is szépen eltakarni (vagy, a hímzőcérna esetében, kiemelni). A többiről meg remélhetőleg eltereli a figyelmet az összkép.

Az előlap kicifrázásán túl még egy valamivel gondoskodtam arról, hogy ez egy “kuss, én így szállok le a bicikliről” projekt legyen: a cipzár húzókáját akartam kicserélni, mert ez rémes volt.

A műbőr rojtok ugyan nem keltenek minden esetben olcsó hatást, de amikor igen, akkor nagyon. Nem akartam súlyosan belenyúlni az egészbe, csak a műbőr izét eltávolítani, és ezúttal nagy szerencsém volt. Merthogy, látjátok a fenti a képen azt a kis csavart ott a fémharangocskán? Nos, ez tartotta magát a rojtot, így miután kicsavaroztam,

problémamentesen kijött az egész. A pótlásához egy hosszú csík hulladék polárt használtam fel, amit feltekertem és összekötöttem így:

aztán belenyomtam a harangocskába, visszatekertem a csavart, megrángattam párszor a polárt, hogy bent marad-e, majd szétvágtam a kilógó hurkokat, hogy rojt legyen belőlük.

Hát ez volt a nagy táskamentés, ez meg itt a végleges(nek mondható) eredmény.

Nyilván nem az örökkévalóságnak dolgoztam, de most van egy hordható és egyedi (de még milyen egyedi!) táskám, és idén ősszel valószínűleg sokat fogjátok látni őtet, mert ha már van az embernek egy “új” táskája, amibe belefér egy fél disznó, hát hordani is fogja.

A bulldogfejet amúgy kegyelettel kidobtam a Bűnök Barlangja hulladékos zsákjába, de ha valamelyikőtök úgy érzi, éppen az kell a boldogságához, ne fogjátok vissza magatokat. 🙂 (A flitteres napszemcsit sajnos már nem tudom prezentálni, mert én arról a “soha semmi nem mehet kárba” szellemében lefejtettem a gyöngyöket meg flittereket. Egyszer kelljen, s jó, ha van…)

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2018/09/08 hüvelyk újracucc, eská, turkálgat

 

4 responses to “Eská 6/1 – Táskamentés

  1. Zsuzsi

    2018/09/08 at 07:57

    Hát így lett nekünk is fekete kiskutyánk, aki “morog és odakap, ha fel akarják venni”… 🙂 (ha rajtam múlik, már előtte lett volna egy vak kutyánk, és azóta is akár háromlábúnk is…)
    A világ dizájnereit néha magam sem értem, például ezzel a flitter-napszemüveges, ám amúgy elég maszkulin buldoggal… A kezed nyomán sokkal harmonikusabb lett a táska. 🙂

     
    • mák

      2018/09/08 at 08:07

      Köszi. 🙂 A varrásvonalak sajnos eléggé behatárolták, mit tehetek vele.

       
  2. csilla75

    2018/09/09 at 07:29

    Hát ha ilyen csavaros bojt volt, nem valami összenyomós vagy ragasztós, akkor lehet, hogy egy drága holmi volt eredetileg.

     
    • mák

      2018/09/09 at 10:04

      Ezen én is meglepődtem, mert márkajelzés nincs benne sehol, és műbőrből is láttam jobb minőséget.

       

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: