Tegnap minden negatív előjel ellenére igen kellemes estém volt sok röhögéssel és sztorizgatással, én például többek között elmeséltem húgomék kápolnaépítésének történetét, egy adott ponton az asztalon található tereptárgyakból építve illusztrációt a helyszín leírásához: ez a kapros-uborkás limonádé a panzió, ez a mobil a ház, ez a körömlakk meg a garázs, amiből majd a kápolna lesz, ugye értitek. Aztán az este tízes busszal hazakúsztam kicsiny lakomba, és meglehetősen jól aludtam, de most megint vacakul vagyok, hogy akárhová ne tegye az édes jó anyatermészet. A Repülő Kutató éppen most főzött nekem egy kanna kamilla-cickafark teát, úgyhogy képzelhetitek.

Most már három hete, hogy szügyig állok a bötűkben, és bevallom, kissé besokalltam tőle. Ennélfogva ma szabadságot veszek ki a saját fejemből, mert ha már vakációm van, akkor az árgyélusát neki, időnként nézzen ki tényleg vakációnak, ne pedig Az Agyrágóbogarak Támadása 5. című F-kategóriás horrornak. Siralmas állapotomra és a benyomott fájdalomcsillapítókra, meg persze a naptól és víztől idegenkedésemre való tekintettel viszont ezt a vakációs napot a Bűnök Barlangjában töltöm a kamilla-cickafark teámmal, nem egy homokos tengerparton, kezemben egy napernyőcskés koktéllal.

Ha bármi értékelhető szöszmötét sikerül megvalósítanom, természetesen hűségesen beszámolok. Addig viszont, mivel erre a hétre vigyorokat és zakkant öltözékeket ígértem, tessék, ebben fogok én máma budoárolni.