RSS

5/308 – Limbó

05 Júl

Nem a hintó, hanem az a köztes állapot, ahol nem vagy eléggé egészséges, nem vagy eléggé beteg, nem vagy elég fiatal, nem vagy elég öreg sem, nincs elég eszed a komolyabb munkához, de nem vagy elég ernyedt ahhoz sem, hogy csak bambulj magad elé. A javulás nálam azzal kezdődik, hogy elkezd idegesíteni az elpazarolt betegségidő, és ma már határozott javulás észlelhető, mert marha ideges vagyok. Javulásom abból is látszik, hogy meg merem mutatni magamat a nagyközönségnek, bár ma sem vagyok valami nagy élmény. Amúgy határozottan lehet valami a levegőben, a Repülő Kutató is neocitránnal kezdte a tegnapi napot Grazban. Holnap este hazajön, aztán majd előreláthatólag azzal töltjük a hétvégét, hogy heverünk srévizavi egymással szemben, elhalóan nyögünk, és magunkat sajnáljuk, időnként pedig hisztérikus cselekvési rohamok gyötörnek mindkettőnket.

A levegőnek az a része viszont, ami a Repülő Kutató klánjának idősebb generációit éri, a jelek szerint inkább bulivírust hordoz magában, mint bármi mást. Nem elég, hogy vasárnap éjfélig dajdajoztak, de ma felkerekedik mindenki, aki egy generációval fölöttünk van, és vidoran elautókáznak Erdőbényére borfesztiválozni. Az ugyebár alap, hogy az ember időnként elsóhajtja magát Murtaugh őrmester módjára, hogy “öreg vagyok én már ehhez”, de én ott rekedtem a limbóban, ahol egy csomó mindenhez tényleg túl öreg vagyok, de egy csomó másik mindenhez nem vagyok eléggé az. Bár, ha realisták vagyunk, mindig is ott voltam ebben a limbóban. “Mi leszel, ha felnősz, kicsim? Koravén gyerekből infantilis felnőtt.” Hát ja. Mindezek után persze az is megeshet, hogy középgenerációs barlangi morcból partiállat nyugdíjas lesz belőlem, de erre nem vennék mérget. Ahogy Zooey Glass kifejtette, senki sem változik számottevően tíz és húszéves kora között, sőt valójában tíz és kilencven között sem, márpedig én a saját esküvőmön is elaludtam a táncteremben egy sarokkanapén menyecskeruhában, egy jótét rokon rám terített egy zakót, és csak arra riadtam fel fél négykor, hogy mindenki, aki negyven fölött van, körbe-körbe vonatozik a teremben, és közben azt bömbölik, hogy megyagőzös, megyagőzös Kanizsára.

Akkor speciel azt gondoltam, én még nem vagyok ehhez eléggé öreg, de azóta már én is negyven fölött vagyok, és továbbra is én lennék az, aki elalszik a sarokkanapén. Remélhetőleg nem menyecskeruhában, az egyszer bőven elég volt.

Mára is csak ennyit sikerült kihozni magamból. Kérjük, ne lőjenek a zongoristára, minden tőle telhetőt megtesz.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2018/07/05 hüvelyk nyár

 

2 responses to “5/308 – Limbó

  1. Zsuzsi

    2018/07/05 at 16:35

    Szerintem teljesen rendben van a mai szetted. 🙂
    A mi esküvőnkön a keresztfiacskánk aludt el, és valami jótét lélek őt is betakarta egy zakóval. Szent Márton reinkarnációja titokban járja az esküvőket? 😀

     

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: