RSS

5/279 – Révpótló

06 jún

A tegnapi nap konkrétan egy vesszőfutás volt: a két értekezlet összesen négy órát harapott ki az életemből, és még hol van a vége. Megint a nyakamba esett valami monstre meló csak úgy, minden figyelmeztetés nélkül, ezek így szokták. Az irodámban lehúzott függönyökkel meg szellőztetéssel együtt is volt vagy harminc fok, és amikor lekúsztam bagózni egyet az intézmény seggében abba a szabadtéri rácsos kreclibe, ahol a dohányzóhely van kijelölve, a rácson túli építkezésről egy nagyszakállú melós Mikulás ildomosnak tartotta megjegyezni, hogy a dohányzás öl, és egy hozzám hasonló csábos hölgy igazán vigyázhatna magára. Konkrétan a “csábos” kifejezést használta, bmeg, én meg túl roggyant voltam ahhoz, hogy felálljak, és kukliprédikációt tartsak a kéretlen tanácsokról meg a bóknak vélt beszólogatásokról, hanem csak halaványan mosolyogtam, és le sem szartam az egészet. Aztán a csatolmányba dugott szakdolgozati bírálatok nem érkeztek meg fél óra alatt sem a szomszéd szobába a csodálatos Zimbra levelezőrendszeren keresztül. A tanszéki előadó ott állt hazamenetelre készen, már a napszemüveg is a hajában, én ott álltam szügyig síkidegben öszves fodraimmal, a bides kis csatolt dokumentek meg ott keringéltek az éterben, mint a gólyafos. És még hátra volt egy vizsga, amelynek dolgozatait aztán a 800-as buszon csendben bálozva javítottam ki Esztergomtól Pilisvörösvárig. Mindezek után már épp csak kicsikét néztem hülyén, mikor Solymárnál lendületesen elhajtott mellettem egy busz, amire az vala írva: “Tahitótfalu, révpótló”.

A barátnőimmel megszervezett találkozóm persze egy ilyen nap után meglehetősen nyomorultra sikerült, megittam egy sört meg egy vizet, aztán hazakúsztam kies lakunkba, mert addigra már kegyetlenül lestrapáltnak éreztem magam. A metrón viszont rám mosolygott két vadidegen nő, és teljesen spontánul azt mondták, de jó ez a szett, mire én azt, hogy köszönöm, mire ők azt, hogy ők köszönik. Mindent összevéve a tegnapi napon őtözködős bloggerként voltam a legsikeresebb, és ez elég sokat elmond erről a tegnapi napról.

Ma viszont egy másik nap van, és ezen a másik napon én a macskaeledelre gondolok, mert a muszikák száraz papija megest kifogyott. Ami pedig mai csábomat illeti, hát még tán sose néztem ki ennyire jellegzetesen középkorú szentendrei nőnek, strapaszandáltól csipkés szélű leggingsen át a túlméretezett gyűrt hacukáig. Úgyhogy ha már lúd, legyen döglött, belegórtam az áutfitbe két csüngüt meg egy hajsálat is. Szakajtsuk le minden napunk gyimilcsét, mondok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2018/06/06 hüvelyk eská, nyár

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: