Énmegmondtam, hogy szorgos munkanapok jönnek, desőt döngetnek énfelém, és így is lett. Most merültem fel hat darab félkész szakdolgozat gyötrelmeiből. (Jó, ne füllentsek, ebből a hatból három majdhogynem leadható állapotban van, azokkal már nem kell sokat tökölészni. A többi viszont… oá, oá, szegény én. Az egyik lánynak sikerült például a lábjegyzeteket jelölő prücőkéket az idézetek előttre, nem pedig utánra bedugnia. Nyilván nem tudományos szövegek írogatásával foglalkozott eddig se, és ha leadja a szakdolgozatát, ezután se azzal fog, de azért mégiscsak oá.)

Alapvetően én is úgy érzem magam most, mint egy rossz helyre dugott lábjegyzeti prücőke, afféle “rossz érzésem van, Csubi” változatban, indokolatlanul ideges vagyok meg tétova, kényelmes lipityánkákban lődörgök a lakásban, és még a hajam is másként göndörödik, mint ahogy szokott. Lehet, hogy bevonulok a Bűnök Barlangjába, és fejest ugrom egy kazal színes anyagcafatba, mielőtt újabb szakdolgozatok esnek a postaládámba.