Mi tagadás, itthoni bütykölgetéseim során időnként fenemód büszke vagyok arra, milyen ügyesen építek szarból várat. Vannak viszont olyan csodás esetek is, amikor megépítem a várat, aztán enkezűleg rontom szarrá, és újra fel kell építenem várnak.

Ez a jelenlegi bejegyzés is egy ilyen akció eredményét dokumentálja, emellett pedig fontos tanulságul szolgál arra, hogy “ne lakkozz körmöt a kanapén ülve, vagy ha igen, macskamentes környezetben tedd”. Ott ültem békésen, orgonalilára festegettem a körmömet, erre meg hirtelen és minden figyelmeztetés nélkül Poci hopp.

Az elvárható eredménnyel.

Poci, köszöni, nagyon jól van, rá nem jutott a körömlakkból, és agyon se csaptam, sőt, rendkívül békésen csak annyit mondtam, hogy “ejnye, kurvaélet”. Végül is enyém a balhé, magamnak csináltam, minek bűvészkedem és egyensúlyozgatok lakkos üvegecskékkel a kanapén, több eszem is lehetne. Lekaptam magamról a ruhát, letisztogattam, amennyire lehetett, aztán megvártam, hogy megszáradjon, és ma reggel előszedegettem a szokásos kincsecskéket.

A továbbiakról nemigen van mit hímezni és hámozni: kétféle öltés, háromféle fonal, félóra meló.

Nyilván ma ebben fogok parádézni a lakásban, emelje fel a kezét, aki meglepődött ezen.