RSS

5/140 – Szorgos divatbáb napjaim

18 jan

Mint tudjuk, én vagyok az a nő, akinek annyi cipője van, mint Imelda Marcosnak. Mint ezt esetleg nem tudjuk, én vagyok az a nő is, akinek ebből az irgalmatlan cipőrengetegből egyetlen térdig érő, cipzáras csizmája van, ez itt. Pontosabban volt. Ez a drága jó csizma tegnapelőtt múlt időbe került.

Először is, lelőtt egy kocsi bent a székesfőfaluban valami fekete trutyival, aminek olyan szaga volt, mint a gázolajnak (megpróbáltam letisztogatni papírzsepivel, onnan tudom). Sebaj, majd hazamegyünk, megpucoljuk. Az viszont nem volt bekalkulálva, hogy miután hazakúszom az egész napos futkászásból, és lehúzom őtet, megdöglik a ballábas darabon a cipzár. Mivel az én kitartásom határtalan, ezek után még megpróbáltam rendesen letakarítani, mert ugye nem vihetem el a suszterhez koszosan. Ez volt az a pont, amikor kiderült, hogy a) a fekete trutyi maradványa nem hajlandó lejönni, ami egy világosszürke csizmánál elég súlyos ügy b) a jobblábas példány bokicájáról tisztogatás közben sunyin, kis pikkelyekben távozik a műbőr fedőrétege, alatta pedig kilátszik az a fehér anyag, amire rákasírozták a szürke borítást.

Csizma a kukában, bánatom rendkívüli. Nekem kell egy térdig érő csizma, rövid szoknyához az a legislegjobb. (Van ugyan egy térdig érő fűzős cipőm, de azt tényleg becsülettel be kell fűzögetni bokától tokáig, és ez nem fér bele akkor, amikor “rántsd fel és fuss” program van.)  A szokásos beszerzési útvonalakat sajna nem tudom igénybe venni egy új csizmához, mert ez az egyetlen cipőféle, amit próba nélkül nem érdemes vásárolnom. Nekem ugyan az a téveszmém, hogy teljesen normális méretű vádlim van, de ezt a cipőgyártók nyilvánvalóan nem így gondolják: háromból két esetben nem tudom végig felhúzni a cipzárt, vagy ha mégis, olyan szoros, hogy vérkeringés hiányában elüszkösödött lábakat kezdek vizionálni tőle. A világ cinegelábú nőkre van berendezkedve. (Meg olyanokra, akiknek nincs mellük és olyan magasak, mint egy zsiráf, és a seggkerületük nem 104 centi, és hasuk sincs, és egy egész napot kibírnak jégcsákány sarkú cipőkben mezítláb, hogy morogjak még egy kicsit.)

Summa summárum, kell egy új csizma. Mivel viszont csirkemell is kell meg saláta meg liszt meg tej meg minden más, most bevágódunk a Repülő Kutatóval Emesébe, és elmegyünk a budakalászi körforgalomig, mert ott elvileg kapható a Deichmannban az a darab, amit kinéztem (széles szár, csatok, gumizás – sajna fekete, de hát a világ csak mérsékelten van berendezkedve a színes cipőket hordó nőkre is).

Mint az eddigiekből is látható, máma roppantul őtözködős bloggerhez méltó napom van, és még nincs vége a mesének. Merthogy először is felöltöztem így:

A szoknyát nemrég kaptam kedves ismerőstől egy másikkal egyetemben, ideje volt végre felvenni. Szép fekete kord kis halványszürke virágokkal, remek darab. Egyetlen baja van: fogynom kéne hozzá öt kilót, aminek vajmi kevés realitása van a közeljövőben. Ülni egyáltalán nem tudok benne, állni is csak olyan délcegen, mint egy anyakirálynő, és a lélegzetvétel is akadályokba ütközik. Szóval bocs, Piros, ez nem jött be. 😦 (A másik igen, de azt majd kábé március végén tudom felvenni, túl vékony a télhez.) Emellett hiába tettem sokadjára is kísérletet a szép rózsaszín pulcsival, továbbra is túl hosszú ahhoz, hogy olyan szoknyákkal hordjam, amelyek nem simulnak csípőben, a csípőben szorosak meg derékban is azok, és úgy érzem magam bennük, mint egy töltött zokni. És nem kapok levegőt.

Úgyhogy végül ebben kötöttem ki:

És most elmegyek csizmáért, reszkess, világ.

U. i., egy órával később: Hát persze, hogy egyetlen csizmának sem tudtam végig felhúzni a cipzárját. Maradunk magas szárú csizma nélkül. Meh.

 
16 hozzászólás

Szerző: be 2018/01/18 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

16 responses to “5/140 – Szorgos divatbáb napjaim

  1. Milda

    2018/01/18 at 11:46

    Vigasztalódj: a múltkor a CCC-ben öt csizmából ötnek nem tudtam felhúzni végig a cipzárját. Brutális vádlim van:-) el is ment a kedvem a csizmavásárlástól… Pedig előtte meg voltam győződve róla, hogy normál méretű lábakon járok…

     
    • mák

      2018/01/18 at 13:42

      Más nyomorúsága nemigen vigasztaló. 🙂

       
      • Zsuzsi

        2018/01/18 at 18:02

        Pedig én is tudok csatlakozni ehhez a klubhoz! 🙂 A mostani kedvenc lábbelijeim mind a Josef Seibel boltból vannak, a Rákóczi útról – de ehhez a Férj jól feltöltött egészségkártyája is szükségeltetett, mert kriminális az áruk. A minőségük ellenben – ezt el kell ismernem – kiváló, kényelmesek, strapabírók, jól is néznek ki, és a csizma szára – hogy visszakanyarodjak az aktuális témához – rájön a nem sáska hölgy (én) amúgy (szerintem) nem is szélesnek látszó vádlijára. 🙂

         
        • mák

          2018/01/18 at 18:09

          Lehet, hogy ideje lenne csinálnunk egy nagy lázadást a csizmagyártók ellen, amiben azt követeljük, mérjék meg már egyszer rendesen, mekkora egy átlagos női vádli?

           
          • Zsuzsi

            2018/01/19 at 20:20

            Mindenképpen!:D Valaki, aki a szavak embere köztünk -khömm, khömm- meg is írhatná a petíciót, mi meg majd jól aláírjuk. Aztán szétcipzározott csizmákban fel is vonulhatunk!:D

             
            • mák

              2018/01/20 at 04:03

              Ne aprózzuk el, menjünk mezítláb. 😀 😀 😀

               
              • Zsuzsi

                2018/01/20 at 10:54

                De azzal nem demonstráljuk olyan jól a problémát ☺

                 
  2. kingha

    2018/01/19 at 08:14

    a spanyolok gyártanak szélés vádlira csizmát – másik opció, hogy meg kell kérni a suszter bácsit hogy nyissa meg hátul és varrjon bele gumit – ha jó-okos-tapasztalt a suszter bácsitok akkor meg tudja csinálni… –

     
    • mák

      2018/01/19 at 08:26

      Sajna, nincs cipészem. Amikor azt mondtam, “suszter”, a MisterMinitre gondoltam a HÉV-állomásnál…

       
      • peony67

        2018/01/19 at 11:55

        Az Izabella utcában a Nietsch – Hajmási Cipészműhely -ben csinálnak ilyen cizmaszár-bővítést… meg mindenféle más csodákat…nekem most a kedvenc (eleve használtan vett) rongyosra hordott boszi-kabátomat gyógyították meg… A FB-oldalukon érdemes körülnézni, miket tudnak.

         
        • mák

          2018/01/19 at 12:13

          Óó, jó tudni, köszi.

           
  3. Zsuzsi

    2018/01/19 at 20:21

    Na tessék, nem csak szórakoztató, de hasznos is ide járni!:)

     
  4. RK

    2018/01/21 at 13:42

    Szolgálati közlemény: Bürgüncfalván nincs net, és nem tudni mikor lesz. A házi barkácsmegoldást csak most sikerült összerakni.

     
  5. Zsuzsi

    2018/01/21 at 20:02

    Csak nem a Repülő Kutató (gépe, telefonja)?

     
    • mák

      2018/01/23 at 21:01

      Telefonja. Gondolta, figyelmezteti az olvasókat. 🙂

       
  6. Zsuzsi

    2018/01/24 at 07:26

    Milyen kedves tőle. 🙂

     

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

 
%d blogger ezt kedveli: