Uccsó nap a szerkesztési taposómalomban. Na most küldöm be a helyetteseket.
Az agyam csak őröl, és őröl, de minek. Istenem, csak ezek az örök kétségek ne lennének, hogy elfogadható minőségben csinálom-e, amit csinálok, mondok-e bármi újat, és nem fecsegem-e túl az egészet, mert persze logikus, olvasmányos, összefüggő, szakszerű, szórakoztató és releváns akarok lenni, ráadásul mindezt egyszerre. Könyörgöm, hány lovat akarok megülni egyetlen seggel? Tényleg jobb lesz, ha minél hamarabb leadom ezt a szöveget, mert már lassan egyetlen oldala sincs, amibe nem nyúltam bele…